Gyulavitéz egyik barátja, Marjai Péter Genfben járt, és leírta, milyen volt a szalon látogatói szemmel. Nem sajtónapon volt ott, hanem a hús-vér érdeklődők látogatói napján, és megírta nekünk, hogy mit látott. Illetve, annak egy részét, azt, amit érdekesnek talált, hiszen őt nem terelgették a sajtósok, marketingesek. Íme a beszámoló, fotógalériával, videóval:
Megint megtörtént. Én tényleg nem akartam, de végül úgy hozta a sors, hogy ismét megjártam a Genfi Autószalont, szám szerint a 79-iket. Előrebocsátom, megint csak a teljesség igénye nélkül jártam be a kiállítást. Igyekeztem én, de sajnos az idő rövidsége miatt megint nem sikerült mindent megnézni, szóval, aki Pugót vagy Ferrarit szeretne látni, nyugodtan abbahagyhatja az olvasást; egyikkel sem találkoztam.
Tavaly azt írtam, nincs jelentős különbség az otthoni és a genfi szalon között. Egy mégis van, a megvilágítás. A teremben minden egyes kiállított darab világítása testre szabott, és ez sokat dob a látványon. Tipikus példája volt ennek a Ford KA: közelről látszottak az összeszerelés és az anyagválasztás durva hiányosságai, néhány méterről viszont csodásan mutatott.
Nagyon kíváncsi voltam, hogyan érezteti hatását a jelenleg is zajló pénzügyi, gazdasági válság. Nos, alapvetően sehogy. Amíg az autógyártók üzemek leállításáról, dolgozók elbocsátásáról számolnak be, a kiállítás telis-tele van olyan gazdaságos modellekkel, mint például a Mansory Veyron. Azt hittem, minden stand rogyásig lesz különféle villany- és hibrid autókkal, de alapvetően nem volt ezekből több, mint tavaly. A CO2-kibocsátást persze majd' mindenhol ráírják az autó oldalára, és gyakorlatilag bármekkorát képesek hazudni a fogyasztást illetően, de hogy egy modern csodadízel mennyi rákkeltő száraz anyagot ver a pofánkba, arról nem beszél senki. Válság ide vagy oda, a teremben ezt nem érezni. Rengeteg a látogató, és a kiállítók sem nagyon vettek vissza a felhajtásból.
Először a tuningszekcióba érkeztem, itt nagyjából beállítottam a fehéregyensúlyt. A tuningcégek előszeretettel módosítgatják a VW, az Audi és a Nissan autóit, az új Scirocco nagyon népszerű volt ebben a témában. Engem ezek a dolgok annyira nem kötnek le, így siettem tovább, de észrevettem egy plottert, amit közvetlenül az autó karosszériaelemeire tudok festeni. Elképesztő.
A nagy terembe érve az első márka, amit megláttam, a Chrysler/Dodge páros volt. Nagyjából ugyanazt adták elő, mint tavaly, annyi különbséggel, hogy idén ők is kiraktak egy kötelező villanykoncepciót, a 200EV-t. Semmi izgalmas, a minőség változatlan.
Rögtön mellettük állított ki a Rolls-Royce, ami úgy maradt meg az emlékeimben, mint robusztus, ormótlan luxuskocsi. Most kiállították a 200EX-et, lenyűgöző darab. Szolid elegancia normális méretekben, mégis messziről látszik az arisztokrata származás.
Utána következett a Citroën, ahol a legizgalmasabb a WRC autó volt, de azért volt más is. Bemutatták a C3 Picassót, ami nem nagyon emlékeztet a C3-ra, meg egyáltalán semmire. Kizárólag funkció, semmi érzelem. Külön pódiumon mutatták be a szupersport-koncepciót. Érdekes forma, főleg, hogy állítólag van esélye gyártásba kerülni. Nem lenne rossz, bár a márka elfogadtatásával az ezoterikus sportkocsik piacán vannak fenntartásaim.
Idén megnéztem a Porschét is végre. Személyes kedvencem a Cayman, egyrészt mert ennek a legjobbak az arányai, másrészt középmotoros és az ára sincs az egekben. Új modellt nem láttam
Az Alfa Romeo sem mutatott be semmi újat, a MiTo-t már ismerjük, a többi ott volt tavaly is. Végre sikerült normális képeket csinálnom a 8C-ről, illetve kiállítottak egy gyönyörű versenyautót, és a benne lévő motort is külön.
A válságkezelést a KIA kezdte meg, a kiállított kocsik nagy része olcsó, gazdaságos modell. Természetesen a Soul volt az egyik főszereplő, bele is ültem egy pillanatra. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő áron nálunk is népszerű modell lesz, mert jól néz ki, és praktikus is. A testre szabható belső tér jó ötlet, de a tartóssággal kapcsolatosan vannak kételyeim. A kiállított példányok már erősen elhasználódtak az alatt a néhány nap alatt is. Volt egy koncepciómodell is, a No3, ami egy Meriva méretű kis egyterű; szolid, de jó formák. Itt tűnt fel először, hogy minden kiállított darabon irgalmatlan méretű felnik vannak. Ezen a kisautón konkrétan 19-esek.
Fiat 500 minden mennyiségben. Ez lehetett a Fiat idei koncepciója, mert gyakorlatilag semmi mást nem állított ki, csak 500-ast, azt viszont mindenféle formában. A központi installáció egy kis olasz kert volt a padló szintje alá süllyesztve, amit a látogatók felülről nézhettek.
A Lexus bemutatta az IS sorozat CC változatát és az IS F sportszedánt is. A CC kicsit ormótlan hátulról, de azért ez is talál majd magának gazdát, az F modell viszont tényleg üt, nem csak a menetteljesítményeket illetően. Sokkal egyszerűbb forma, mint a vetélytársai általában, mégis érezni a benne rejlő potenciált; szerény díjbirkózó jól szabott öltönyben.
Ezzel szemben az anyavállalat Toyota nem sokat mutatott. Van persze új Verso, ami nálam a ronda szinonimája, itt az új Prius, aminek egész jó lett a belseje, de a többi nem valami izgalmas. Viszont újra készül TSport változat a Yarisból, immár 133 lóerővel. Itt jegyezném meg, hogy az új trend szerint az autó színe fehér, esetleg annak valamilyen tört változata.
Minden sportos vagy annak szánt modell sárga a Renault-nál. A Megane Cup versenyautó igen vonzó darab, mellette ott van rögtön a Twingo Sport. Lassan a bevásárlókocsiból is lesz sportváltozat. Megnéztem a Laguna kupét, amire igen kíváncsi voltam, már csak azért is, mert Gyulavitéz annyira dicsérte a kombit. Szép darab. Tényleg. Egyetlen dologgal nem vagyok képes kibékülni, az pedig az első túlnyúlás.
Láttam kockát négy keréken, a Nissan mutatta be. Európai szemmel furcsa, de Japánban, ahol igencsak híján vannak a helynek, népszerűek ezek a modellek. Nem hiszem, hogy itt nagy sikerre számíthat. Láttam az új Muranót és a Qazana koncepciót is. Két krumpli. A Murano körülbelül annyira új, mint az új Accord, annyira csekély a változás, hogy inkább ráncfelvarrásnak tűnik. A Qazana viszont erősen hasonlít Sammy “bazmeg” Junior nevű szent életű burgonyámra, csak ennek van négy ajtaja. (Sammy “bazmeg” Juniort egy borús kedden találtuk a vásárcsarnokban beszerzett egyéb krumplik között. Különös egyénisége és jelleme arra késztetett, hogy megkíméljük az életét; nem lett belőle köret.) A GT-R-t szerettem volna jobban megnézni, de sajnos fürtökben lógtak rajta a népek, folyamatosan tekerték, csapkodták, nyomkodták, amit lehetett. Mentem tovább a 370Z-hez. Kordonnal vették körbe, de azért egy erőteljes „PRESS” felkiáltással csak bejutottam és elhelyezkedtem az autóban. Ez kéne. Úgy, ahogy van. Persze nem vezettem még, de a belseje és a paraméterei igen meggyőzőek.
Ezután jött személyes kedvencem, a Honda. Sajnos nem sok újat láttam tőlük, az Insight már lassan a kereskedésekben lesz. Szmogriadó esetén biztos jó lesz, mert egyébként nem sok értelme van ezeknek az autóknak. A teljesítmény hiánya nagyon szembetűnő, viszont nem sokkal gazdaságosabb az üzemeltetése, mint egy benzinesé. Az egyetlen előnye talán az, hogy amikor várakozunk, lekapcsolja a motort, és addig nem szennyezzük a környezetet. Ismét van Accord Type-S. Nekem az elődből volt ilyenem, nagyon szerettem. Ez dízel. 180 LE. Brrrr. Titkon reménykedtem, hogy esetleg kaphat az Accord egy hathengeres motort, mint a testvérmodell TSX a nagy víz másik oldalán, de nem. Fehérben nagyon szép az S2000, kár, hogy ennek is vége.
|
A Mazda a 3-as modellre koncentrált. Kiállították az MPS turbót is, ami nemcsak szép, de megy is rendesen. Nagyon kíváncsi voltam az MX-5-re, bele is huppantam egy szép fehér sportváltozatba. Nagyon meggyőző. Sokkal komfortosabb, mint az S2000, és szebb is belül, persze azért az utóbbi jobban megy.
A Fordnál az új Focus RS volt a középpontban, nem az én világom, nem nagyon időztem mellette. Az új KA messziről egész pofás kis válságautó benyomását keltette. Sajnos mikor közelebb mentem, kiderült, hogy csak egy bazári elemekből összedobált darab, szépen megvilágítva.
S80 újratöltve. Nagyjából így lehetne összefoglalni a Volvo új nagykocsiját. Leginkább olyan, mint eddig, egy kicsit gömbölyűbb kiadásban. Ott volt viszont az S60 koncepció, gondolom, ez volt hivatott friss vért csempészni a Volvo vérvonalba. Azt hiszem, ez sikerült is, egész érdekes megoldásokat lehet találni rajta.
A Jaguarnál az XK kupé volt az új modell. Klasszikus luxus nyitott tetős, szép, arányos formákkal. Ide kívánkozik, hogy az idei szalonon divattá vált a motorok kiállítása. A legtöbb gyártó kiállított különféle fontosnak tartott motorokat. Így volt ez a Jaguarnál is: egy 5 literes V8-ast helyeztek el a standon átlátszó műanyagból, kivilágítva. Rém izgalmas.
Itt érkezett el az a pillanat, amiért egy ilyen helyre érdemes kilátogatni. A Morgan standján bemutattak egy teljesen összeállított autót, amiről hiányzott a karosszéria. Érdekes volt látni, miként épül fel egy ilyen jármű. Kíváncsi lennék, hány szériamodellt mernének a gyártók hasonló módon kiállítani, a ruha alatt rejtőzködő technikát megmutatva. Félek, hogy keveset.
A nagy teremben két tuningcég is helyet kapott, az Alpina, amely a BMW-k módosításával foglalkozik, és a Mansory, amely egy helyi illetőségű műhely. Az Alpinánál nekem csak egy versenyautóvá alakított Hatos maradt meg az emlékeimben, brutális fékekkel. A Mansory viszont Bentley-ket, Porschékat és Bugattit alakított matt fekete, malomkerekeken gördülő turbószörnyekké.
A BMW standja egy picit talán kisebb volt, mint a tavalyi, de az is lehet, hogy csak az arányok változtak meg a Mini javára. Két fontos újdonság volt jelen, az X1 és az 5-ös GT. Az X1 kisebb és szolidabb, mint a Bangle-éra modelljei, csak onnan tudjuk, hogy BMW, hogy rajta a két vese elöl. Az 5-ös GT szemmel láthatóan az X6 kiegészítéseként született, nekem nem tetszik, leszámítva a keret nélküli ajtókat.
Idén a Maybach is kiállított, ami csak azért volt érdekes, mert ilyet korábban még nem láttam. Jó nagy.
Tényleg lehet valami a BMW és Mercedes közösködésben, mert már tavaly is egymás mellett volt a standjuk, és ezen idén sem változtattak. A legfontosabb újdonság az új E-osztály és a CLK kupé volt. A C-osztály tavaly nagyon tetszett, valami ilyesmit vártam az E-osztálytól is, de sajnos itt van egy kis kettősség. A kupé arányai nagyon jók, az egész vonzó és elegáns, viszont a négyajtós hátsó része aránytalan. Természetesen minden modellből volt AMG változat is a válság sújtotta rétegek számára, még G-osztályból is, és kiállították a Mercedes McLaren SLR-t - ez tényleg lenyűgöző, bár az utcán keveset fogunk látni belőle még a Lajtán túl is.
Sajnos nem volt több időm, ezen a ponton be kellett fejeznem a nézelődést. Még felszaladtam az emeletre, hogy lássam, nagyjából mi maradt ki. Opel, VW, Audi, Mitsubishi, Ferrari. Talán jövőre erre is lesz időm.
