Pontosan senki meg nem tudja mondani, mikor, hol, és főleg ki kezdte el az egész „Nürburgring-kör”-őrületet. Sokak szerint épp a Porsche volt az, amelyik szelet vetett és persze ezúttal is vihart aratott, hiszen azóta egymást túllicitálva dobálják az autógyártók a jónép felé az egyre jobb időket. Sportautók és sportos limuzinok valamirevalóságának talmi mércéje lett egy versenypályán elért köridő. Igaz ugyan, hogy a legendás Nordschleife az egyik legkitűnőbb hely az egyes modellek finomhangolásához, hiszen kevés olyan épített pálya van a világon, amelyik komolyabb próbának vetné alá a futóművet-hajtásláncot-fékeket és magát az autó egyensúlyát, nagyon gyorsan hozzátenném azonban, hogy a vásárlók sem tesztpilóták, nem Walter Röhrlök adják egymás kezébe a kilincset a szalonok ajtajában.
A jó köridő sokat elárul ugyan, mégsem mond semmit. Az is bolond, aki ez alapján választ autót magának.

Az autógyártók azonban ráharaptak a dolog presztízsértékére, talán ennek is köszönhető az idei év egyik legvérmesebb története is, amelyik – úgy látszik – végre kiteljesedett.
Történt ugyanis, hogy a Nissan – az új idők szavára hallgatva – szintén beleaprította sajátját a levesbe és kijelentette, hogy az új GT-R 7:29:03-as köridőre volt képes.
Hohohó! Ennél vörösebb posztót nem is lengethettek volna meg a stuttgartiak előtt, hiszen ez azt jelentette, hogy egy 473 lóerős, 1740 kilós Nissan (számukra) súlyos 3 másodperccel gyorsabb, mint az 523 lóerős, 1440 kilós 911 GT2. Egy majd' 21 kilométeres pályán ez ugyan hangyafasznyi különbség, a marketing mérlegén azonban legalább 3 tonnányi túlsúly a németek számára.
Achleitner úr, a Porsche termékfejlesztési igazgatója gyorsan ki is jelentette, hogy ez lehetetlen egy szériautóval.

Telt, múlt az idő, mint egy jó mesében, jött is az infó Németországból, hogy bizony a Nissan „csak” 7:54-et tudott, a másik oldal válaszolt egy videóval, melyen Toshio Suzuki 7:29:03-at fut egy, általuk teljesen szériaautónak mondott, GT-R-rel, ám itt is kicsit kilóg a lóláb, hiszen a videófelvételen a pálya egy kicsit...hmmm...hiányos. Objektív és precíz mérést azonban nem vállalt senki.
Egészen addig, amíg a brit Driver's Republic meg nem elégelte a dolgot.

Mielőtt továbbmennénk, azért illő pár szót ejteni a DR-ról, ami ismeretlensége ellenére messze nem lelkes amatőrök gyülekezete, hanem egy nagyon is professzionális alapokon nyugvó portál. A szerkesztőség gerincét Richard Meaden és Chris Harris alkotják, előbbi az EVO magazin egyik alapítója, aki indult már Pikes Peak felfutón és 24 órás nürburgringi futamon is, Chris pedig az Autocar magazin oszlopos tagja volt, Nagy-Britannia egyik legelismertebb autós újságírói közé tartozik. Tény, hogy nincsenek annyira szem előtt, mint a Clarkson–Hammond–May-trió, mégis legalább olyan nevük van a szakmában.

Szereztek egy GT2 hivatalos tesztautót és magánkézből egy GT-R-t, majd a legmodernebb technikával felvértezve (VBox stb.) két napra birtokukba vették a pályát, majd írtak az egészről egy alapos és kitűnő cikket – tele zseniális fotókkal, amit Önök is elolvashatnak itt (tényleg érdemes megnézni-elolvasni), valamint készítettek temérdek videót, ez közülük a leglényegesebb:

Ennyi. Hat-egész-kilenc-tized másodperc. Ennyivel volt gyorsabb a Porsche.
És hogy ez mire volt jó?
Arra, hogy bizonyítsa a tényt, hogy a GT-R márpedig nem gyorsabb és a japánok talán füllentettek egy kicsit? Talán, nem biztos.
Arra, hogy megmutassa, a még csak fele annyiba sem kerülő, négyszemélyes GT-R lehet majdnem olyan gyors, mint a top-Porsche? Talán.

Engedjék meg, hogy idézzek az írásból, satnya fordítással:

„A végeredmény nem egzakt és mérvadó, a pálya nem volt teljesen száraz és a külső hőmérséklet is mindössze 7 Celsius-fok volt..., mégis két különböző autó relatív teljesítményének több mint fair reprezentálása volt ez. Még akkor is, ha nincs győztes és nincs vesztes, csupán kérdések sora, melyekre választ kaptunk és újabb kérdések, melyek eközben felvetődtek. Maguk a válaszok a következők: a GT2 egy gyakorlott Nürburgring-sofőr kezében gyorsabb, mint a GT-R. A körülmények inkább a Nissannak kedveztek, mégis a Porsche volt gyorsabb, jobbak a fékjei és kevésbé hajlamosak a fáradásra... A Nissan rendkívül meggyőző 1740 kilós utcai autóként, mégsem érződött sehol olyan gyorsnak, mint a GT2.”

„Mindez persze nem kell hogy érdekeljen senkit, ha tudatosítja, a Nissan 70 000 fonttal olcsóbb, mint a Porsche, négyszemélyes és magától vált sebességet. Ha teljesítményét összevetjük a 130 000 fontot érő sportautóéval, melynek gyártójánál senki nem ismeri jobban ezt a helyet, akkor bátran emelt fővel távozhat e teszt végén.”

„De szó se róla, mikor a második nap végén elhagytuk a ringet, a GT2 volt a főnök. Időt mértünk és a Porsche győzött.”

Lehet vitázni, ahogy Chris is említette, a kérdésre választ kaptunk, helyette újabbak kerültek előtérbe. Megéri a pénzét a GT2 a GT-R -rel szemben? Hogyhogy nem bírta a hajtáslánc a GT-R rajtelektronikáját?
Két eltérő filozófia eltérő szülötte találkozott egy helyen.

Én bizton nem adok választ ezekre a kérdésekre, erősen szubjektív véleményem talán nem is ide való, de személy szerint jómagam a tradíció győzelmét látom ebben a feltörekvő high-tech ellenében. Igaz, valószínűleg sosem lesz akkora mázlim, hogy vegyek egy 911 GT2-t magamnak, és valószínűleg akkor sem vennék, ha tellene rá (GT3-at annál inkább), viszont az is biztos, hogy egy elektronikai kütyüvel telezsúfolt, számomra már erősen a giccs és a parasztvakítás határát súroló 1740 kilós GT-R-t sem.
Ettől függetlenül – persze objektíven nézve – le a kalappal, a GT2-ről eddig is tudta mindenki, hogy jó, a GT-R-ről pedig kiderült, hogy az. Az azonban biztos, hogy aki eddig Porschet akart, az ezek után is azt fog, aki pedig a Skyline utódot keresi, az GT-R-t vesz.

Ha eszükbe jut ezen kívül más is, osszák meg velünk bátran!