A világ újkori történelmének legcsúnyább fekélye az a folyamat, amelynek mentén Amerika 1-ből Amerika 2 lett. A világ legszabadabb, legizgalmasabb, legkreatívabb helyéből, az igazi férfiak, jó nők és korlátalan lehetőségek hazájából szomorú, paranoiás, reszketeg, gyáva dagadékok öregedő állama.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1970-es Dodge Charger valószínűleg 1969 elején összekalapált tévéhirdetése. Lóerők, zaj, Hurst-váltó - ezek a vezérelvek. Szó sem esik nullemisszióról, úttartásról, balesetbiztonságról - told a verdát bazmeg, nyomd meg az összes pipit, akit érsz, lépj le attól a sipítozó, kockafejű szörnyetegtől, aki egy óvatlan pillanatban a feleséged lett. Nini, még apróbetűs jogi szövegek sincsenek a képernyő alján arról, hogy a forró kipufogócsövet tilos szexuális segédeszköznek használni, mert megégeti a belső szerveidet. Kéjes lehetett akkor amerikainak lenni.

Szomorú, hogy éppen azok a vagány férfiak és dögös csajok tették ilyen szottyadt, steril hellyé Amerikát, akik miatt olyan jó hely volt negyven évvel ezelőtt. Csak a világuralmi vágyak maradtak. Some things never change.

Charger ma is van. Törésbiztos, katalizátoros, tűzálló belső terű, sok-sok légzsákos. De legalább még merev tengelye és vényóca van. Az SZTK-keretes ipse visszament Euzébiához, eladta a régi Chargert. Most talán vett már egy újat, ennyi maradt neki. És 2008-ban már csak szilikonból állítanak elő olyan nőket, mint a filmben, azok a csajok meg már hatvan évesek. Insallah.