Ahogy lent álltam a gödör alján, két Swepac lapvibrátor közeledett, egy ötven kilós és egy kétszázas, egyenest a Cat kotró-rakodók felé tartottak. A háttérben éppen a Keestrack kőtörő zakatolt, és szórta a galaktikus homokot az osztályozóra. Na ekkor érkeztek a Liebher dömperek balról a sziklák felől, majd lánctalpas kotrók nyúltak a az ég felé védve a légteret. Elöl a felkelők a birodalmiakkal vívtak közelharcot, természetesen Wacker bontókalapáccsal, de a betonmaró hangjától semmit sem lehetett hallani. Az ütközetnek a CTP B11-es orosz buldózer vetett véget, néhány gréderrel (földgyaluval), majd a 2 tonna feletti Cseh Ammann tömörítőgépek elintézik a maradékot. A Vögele az egészet beszórja sóval és megkoronázná egy gyönyörű aszfalttal.

Na jó, ennyire nem volt durva, de hallucinogénen élőknek nem ajánlom a rendezvény látogatását.

 Nem gondoltam volna, hogy egy gépkiállítás ilyen szórakoztató lehet. Már immúnis vagyok a hidraulika csőre, és nem jövök lázba egy homlokrakodó látványára, de ezen a kiállításon oly sok furcsaságot láttam, hogy magam is meglepődtem. Voltam már párszor a sóskúti bányában, de ennyire jól szervezett rendezvényt még nem láttam ott. Bár amikor megérkeztem, kilátástalan sor állt a regisztrációnál, így kicsit megriadtam, mi fog itt rám várni, de végül egész gyorsan bejutottam.

A tájékoztató szerint több mint 100 munkagépet állítanak ki, volt is több, szerintem vagy 200. A sóskúti bánya úgy nézett ki, mint egy alacsony költségvetésű sci-fi forgatás. Rettenetes droidok ágaskodtak és mozogtak a terepen.

Építettek egy hatalmas sátrat, amelyben volt a kiállítók standjai is, mint egy hagyományos kiállításon. Le lehetett ülni beszélgetni, ropizni, normális környezetben informálódni a termékekről, a szabadtéren pedig megnézni, kipróbálni.

Ráadásul a rendezvényt akár építőgép-makettkiállításnak is nevezhettük volna, ennyi markolómodellt még életemben nem láttam.  Az egyik cég, aki munkagép kiegészítőket és iszonyú  betonharapó ollókat  - vagy miket - forgalmaz, felvette profiljába a modellek értékesítését is. Én azonnal elakadtam az exkluzív bronz-arany Caterpillar dózernél, de ahogy megtudtam, ez a változat nem is sokkal drágább, mint egy mezei és igen népszerű repi ajándék. 

Nekem tiszta szívemből az egész polc kellett volna, és arra gondoltam, hogy viszek a gyerekeknek kettőt, de aztán eszembe jutott, hogy az otthoni Scania Irisar PB buszról is lerágták a kerekeket. Sajnos várni kell még pár évet, hogy rájuk foghassam a vágyaim. Példamutató módon nem vásároltam semmit az egész kiállításon, bár volt egy csinos légkalapács, illetve a Stihl benzinmotoros fúró, aminek biztos nagyon örültek volna.

Végigjártam a bányát, és nagyon tetszett, hogy a munkagépek funkcióként voltak csoportosítva, vagyis például a mini kotrók egy helyen voltak, típustól függetlenül. Szépen össze lehet őket hasonlítani, esetleg kipróbálni. Ilyenre ritkán van alkalom, úgyhogy aki dózert vagy ilyesmit venne, ne hagyja ki a bulit, még szombaton megnézheti. Szerintem a gyerekek is imádják, ha beülhetnek egy munkagépbe. Vagy csak én imádom?