Lomtalanítás volt.
Ez több szempontból is izgalmas, elsősorban ismét az Úr színe elé kell állnom, és ítélkezni több hasznos dologról, például a kutyakennelben őrzött páratlan könnyűfémfelnijeimről és a japán belpiacos Bandita idomról. Vajon ezek életem további részében megtalálják-e helyüket, vagy ott porladnak el, ahol vannak? Amióta megszülettek az ikrek, a megmentés lehetősége rájuk hárul. Majd nekik biztos kell, én ki nem dobom.

Na de a kötelesség mellett van öröm is a lomtalanításban. Amikor egy adag haszontalan holmit vittem a konténerhez - mert nálunk abba, illetve egy idő után mellé gyűjtik a lomokat -, szóval, amikor levittem, egy könyvkupacra leltem. Körülbelül 12 könyv, klasszikus művek Boccacciótól Mikszáthig és néhány műszaki kiadvány. Megszaglásztam őket, és mivel még dohosak sem voltak, szépen felnyaláboltam - könyvet nem dobunk ki. Míg az 1950-es matematika példatárnak csak a címere nyűgözött le, addig Klein Imre-Klobusitzky György: Így tanuljunk autózni című könyvének igen megörültem. Egy időben gyűjtöttem a magyar autós szakirodalmat, egy darabig még az évjáratokra is rámentem. Ezért van még máig is több különböző évjáratú Ternai: A gépkocsi illetve Surányi Endre: Motorkerékpár című könyvem.

A guberált könyvről eddig nem tudtam. A Műszaki kiadó 1977-es kiadása az autóvezetés lépéseit mutatja be 18 fejezeten keresztül a diák szemével.

"Úgy kezdődött, hogy nem tudtam kinyitni a Zsiguli-Lada 1200 tanuló kocsi ajtaját. Kezemben a kulcsok, de hogy melyikkel és hogyan kell a zárat kinyitni, fogalmam sem volt" - kezdődik az első "első alkalom" fejezete. Persze minden kérdésre megkapjuk a választ, de elsősorban a zsigulis szemével látjuk a dolgokat.

Néhány kedvenc ábrát hadd mutassak. Az egyik, a Magyarországon legelterjedtebb autótípusok közül melyikre veszélyes autónk lökhárítója, illetve a veszélytelen hozzáérés illusztrációja.

A másik ábra a leggyakrabban ellenőrzött sebességértékek vizuális rögzítésére bíztat.

Ha sikerül elvonatkoztatnunk a Zsigától, a szemléltető ábrákkal rendesen tűzdelt munka még ma is megállja a helyét. Látszik, hogy nagy gyakorlattal rendelkező oktatók írták, és igyekeztek az összes felmerülő kérdésre választ adni. A zárszóban van egy kiemelt mondat: "Autót vezetni megtanulni csak autóban lehet". Ez így igaz, tökéletesen egyetértek, de azért nem árt kicsi megismerni jobban nemcsak a KRESZt, hanem saját autónk viselkedését, tulajdonságait. A Zsigával már biztos menne, de vajon a friss jogosítványos újautó-tulajdonosok hány százaléka nem tudná kinyitni az ajtót, ha elromlik a kártyás indítási rendszer?