Nem rég voltam nyaralni. Amikor leszálltam a Spanyolország dél-keleti részén fekvő kisváros, Almeria repterén, az első dolgom az volt, hogy bérautó után néztem, a szállás ugyanis 100 kilométerre volt a reptértől. Az igazság az, hogy csak visszafelé kellett volna a bérautó, odafelé ugyanis jött értem a csajom, aki előttem utazott ki. Nem untatom a kedves olvasót a részletekkel, a lényeg, hogy egy héttel később vissza már nem hozhatott, ki kellett hát találni valamit.

A váróban gyorsan körülnéztem, találtam is autókölcsönző irodákat szép számmal. Hamar kiderült, hogy bár napi 30-35 Euróért (7-8000 Ft) már kapok Fiestát vagy más hasonló kocsit, mivel a nyaralóhelyen szeretném bérelni és a reptéren leadni, minimum három napot ki kéne fizetnem. Mi több, még valami jutalékot vagy biztosítást vagy mittudoménmit is felszámítottak volna – nem értettem pontosan, az angol nyelv nehezen megy a spanyoloknak -, be kellett látnom, 125 euró alatt nem úszom meg a dolgot, úgyhogy letettem róla - a taxi sem kerül többe egy százasnál.

Ezek azonban csak a körülmények, a hangsúly a prospektuson van, amit szépen lefotóztam. Nézegessék, tátsák a szájukat, ahogy én tátottam. Andalúzia nem a legvirágzóbb része Spanyolországnak, Almeria pedig egy kábé 200 000 főt számláló kisváros. Ennek a kisvárosnak a repterecskéjén nyomták a kezembe szenvtelen arckifejezéssel ezt a prosit, amiben csak és kizárólag nagyon drága német luxus- vagy sportautók fotói szerepelnek.

A fotók mellett feltüntetik, hány ember fér a kocsiba, milyen a váltója – manuális vagy automata –, illetve, hogy mekkora a motorja és hány lóerős, mégiscsak jó tudni, rendesen lehet-e vele őrjöngeni. A vicc az, hogy annyira még csak nem is drágák. Persze nem nekünk, de mondjuk egy fiatal angol párnak nem jelenthet gondot, hogy kiperkáljanak napi 78 eurót egy Mini Cooper Cabrióért, de talán még a 150 eurós nyitott, 160 lovas turbó A4-est is megengedhetik maguknak.

Ez azonban csak a kezdet. Van SLK, CLK és Z4-es BMW. Természetesen mindegyik nyitott, nagyjából ugyanolyan erősek – 160-170 LE – ennek megfelelően az áruk is hasonló, 170-185 euró. Az X6-ost én még sosem vezettem, pedig ez a szakmám, de nem kell autós újságírónak lenni, hogy kipróbálhassuk: az almeriai reptéren napi 400 euróért elvihetünk egy háromliteres, közel 300 lóerős példányt.

De a legdurvább, hogy Porschét is adnak. Nem 911-est, de Boxstert és Caymant simán. Mindkettőben 240 lóerő hajtja a hátsó kerekeket. Brrrrrrrrrrrrrrrr… A hideg ráz ki. Hát miért nem vagyok gazdag? Nem nagyon, csak épp annyira, hogy ki tudjak fizetni 310 eurót a Boxsterért, vagy 370-et zárt tesójáért, a Caymanért. Istenem, milyen egyszerű lenne.

Van egyébként ML Merci meg CLS 350, a legdrágább azonban fura mód a 630 Ci Coupé. Ennek napi 550 euró az ára, naná, hogy valamelyik Porschét vinném inkább: fele pénz, tripla élvezet – gondoltam; hát persze, hogy taxizás lett a vége. Az út végén szomorúan odaadtam a 100 eurós bankót az A4-es derék sofőrjének, aki nem volt egy Alonso, de legalább csendben, rendben, békességben visszavitt a reptérre egy héttel később. (Egyébként relatíve nem is volt olyan drága, itt is elkérnek a taxisok 230-240 forintot kilométerenként.)

Hazajöttem, kicsit körülnéztem. Budapest nagy város, lakossága kábé kétmillió, mégis, ugyanannak a cégnek, aki luxus- és sportautókat ad bérbe 3000 kilométerre innen egy tizedennyi főt számláló kis porfészekben, ebben a metropoliszban a legvagányabb portékája egy Ford Mondeo. A kölcsönző-mammutnak nálunk külön leányvállalata van erre a célra, igaz, náluk akár F430-as Ferrarit vagy Bentley Continental GT-t is bérelhetünk napi 350 meg 320 ezerért. Vagy SL 600-ast 200 000-ért, netán M5-öst potom 160-ért. De én akkor is a Boxstert választanám, napi 73 000-ért kétség kívül ez a legjobb ajánlat.