Tóth Zoltánnal beszélgettem, aki számos helyen feltűnik, ahol motorokról vagy autókról van szó. Zoli a competition, azaz a csúcskategóriában indul, olyan sikeresen, hogy az országos bajnokságot pontelőnye miatt már meg is nyerte, pedig még le sem zajlott az utolsó verseny.
TC: Tehát már magyar bajnoknak nevezhetünk?
TZ: Két bajnokságról beszélünk, amiben competitionban lehet indulni. Az egyik az országos bajnokság, ahova 24 pontos előnnyel érkeztem, így gyakorlatilag már magyar bajnok vagyok. A másik a Motoport kupa, itt még nem ennyire egyértelmű a helyzet.
TC: Mit kell tudni a kategóriádról?
TZ: Ezek a kitámasztós dragok kategóriája, a csúcskategória. Borzasztó széles hátsó slickgumikon mennek, kitámasztóval rendelkeznek. Igazándiból nincsenek megkötések, lehet menni turbóval, nitróval, szívóval, bármivel. Az egy elfogadott dolog, hogy legalább olyan 9 másodpercet kell tudniuk 402 méteren. Nagyon különböző műszaki megoldások vannak, gyakorlatilag sok minden engedélyezett.
TC: Tehát ezek a motorok képesek a legjobb időkre?
TZ: Igen, bár a super street motorok is kezdenek lassan ilyen időket menni, mint a comeptitionok, de ez akkor is egy teljesen más dolog. Itt az elején van egy hatalmas gyorsulás, és hiába nincs olyan végsebesség, mint a super streeteknek, mégis jobb időket tudunk menni. Csak hogy szemléltessem a dolgokat, én a rajt után 60 lábon, azaz 18 méteren 120 kilométer/órával megyek, és 1,2 másodperc alatt érek oda. Tehát kb 1 másodperc alatt gyorsulok százra. Azt hiszem ez sok mindent elmond az élményről.
TC: Hogy bírja ezt az igénybevételt a vas?
TZ: Nagyon kényes gépek. Futamonként legalább egy órát kell hűlniük, két futamonként olajat kell bennük cserélni és rengeteg egyéb dolog van, amit be kell tartani, ahhoz, hogy működhessenek. Állandóan minden csavart utána kell húzni, de van, hogy alkatrészek törnek a vibráció miatt. Nagyon fontos a rendszeres átvizsgálás.
TC: Mit tud a te motorod?
TZ: 2700 köbcentis, V2-es, rettenetes vibrációval és 320-350 lóerővel, de van itt 500 lóerős gép is. Az enyém attól jó, hogy a hatvan láb minden versenyen nekem a legjobb, mert iszonyú nyomatékos a motor. Azon a széles, puha slicken, ötödikben burn-outolok és bizony nem kell nagy gázt húzni ahhoz, hogy megtekerje a kerekét. A többiek inkább egyesben vagy kettesben magas fordulaton melegítik a gumit, az enyém nagyon erős már alacsony fordulaton is.
TC: Mi az amit jól kell csinálni egy sikeres futamhoz?
TZ: Nagyon fontos, hogy a gumimelegítés jó legyen. Az sem jó ha túl meleg, és persze az sem ha nem elég meleg. Ez nagyon fontos. Alapvető még a beállás, amibe bele kell kalkulálni a pálya lejtését, a szelet, mindent, mert menet közben nehéz az irányváltás. Én féltávig, ahol 210-220 között megyek, még kitámasztón jutok el, tehát az első kerék nem ér le. Így is kell tudni korrigálni.
TC: Miért nehéz korrigálni?
TZ: Az én motoromon egy sűrített levegővel működő váltó van, ami nem szakítja meg sem a gyújtást sem az üzemanyagot, nagyon gyorsan vált. A kialakítása miatt nem vehetem el a gázt ötödik előtt, mert a nagy ellenirányú terhelést nem bírja a váltó. Ha mész 200-al rossz irányba, akkor vagy elveszed a gázt és akkor lehet szerelni egész éjjel, mert törik a váltó, vagy meg kell oldani máshogy. Ilyen esetben tehát nem szabad elvenni a gázt, hanem inkább beleváltok kettőt, hogy lerakja a motor az elejét, és akkor lehet irányt változtatni.
TC: Gondolom vannak meleg pillanatok?
TZ: Most az elődöntőben volt egy élményem, ami eléggé parás volt. A kiguruló zónában, 260-as tempó körül olyan erős volt a vibráció, hogy ahogy rányúltam a kuplungra lecsúszott a kezem a kormányról. Erre a szél felkapta a karomat, úgy éreztem, hogy mindjárt leránt a motorról. Kétszer háromszor is oda kellett nyúlkálnom, míg el tudtam kapni a kormányt.
TC: Félsz?
TZ: Nem.
TC: Akár arra az istenverése roketbike-ra is felülnél?
TZ: Hát persze. Mindenre ami a földön megy és nagyon gyors. Miért ne?
