Siófok mellett, a Kiliti reptéren került megrendezésre az egész hétvégén át tartó Verda napok. Az elnevezés ellenére nem csak autós témák, hanem sok minden egyéb is előfordul itt ami a közlekedéssel kapcsolatos, vagy csak egyszerűen érdekes. A rendezvény a Statoil népszerűsítése érdekében jött létre, a tervek szerint folytatása is lesz, jövőre roadshow jelleggel, a mostaninál is nagyobb volumenű eseményre számíthatunk.

Ez a sajtótájékoztatón hangzott el, ezt követően egy lehengerlően szimpatikus fiatalember méltatta a rendezvényt és betekintést engedett a várható programok és látványosságok hosszú sorába. A fiatalember a rendezvény hivatalos arca, még az asztalon lévő bor címkéjén is ő mosolyog rám. Így talán nem csoda, hogy a képen látható hölgy a nagy nyilvánosság előtt adott hangot annak, hogy mennyire reméli, hogy jól tudnak majd a hivatalos arccal együttműködni. Jó lehet hivatalos arcnak lenni.

Ha már itt tartunk elmesélem, hogy a szervezők nagy része hölgy, így kissé pironkodva kérdeztem meg egyikőjüktől, hogy a szerte-széjjel nagy számban látható, zavarba ejtő megjelenésű, felfújható alkalmatosságnak tulajdonképpen mi a funkciója. Mint megtudtam, ezek a tapsrudak. Így feltételezem, hogy ezekkel kell tapsolni. Gondolom akkor, amikor fontos, hogy a taps hangtalan legyen. Vagy nemtom. No mindegy, azt hiszem a tapsrúdnak még utánaolvasok...

Közben elkezdődött az első program, egy szimulált közúti baleset kapcsán figyelhettük meg a mentők és a tűzoltók munkáját. Elgondolkodtató volt látni az autóba szorult embert, és az őt kimentő tűzoltókat. Egyfelől nagyon irigylem őket, hiszen minden nap hősök lehetnek, még ha ezt a a társadalom, vagy ők maguk néha el is felejtik. És ugyanúgy az ellenkezője is igaz, borzalmas lehet olyan munkát végezni, ahol nap mint nap ilyen szörnyű helyzetbe jutott emberekkel kell kapcsolatba kerülni. Így vagy úgy, tisztelgek most a tűzoltók és a mentők előtt.

A kocsit később fel is gyújtották, 20 liter gázolaj és némi benzin segítségével. Ez sem lehet játék, azt hiszem az ő léptékükkel nem volt nagy tűz, de igencsak lehetett a lángok hőségét érezni, pedig legalább 20 méterre álltam onnan.

Most belevetem magam a rendezvénybe és igyekszem érdekességeket találni és következő posztjaimban bemutatni.