Korábbi posztomban emlegetett testi-lelki békét mi sem példázza jobban, minthogy a jelenlévők népes csoportja képes érdeklődve figyelni az elakadásjelző-háromszög összerakó versenyt, amelynek indulói is igen nagy számban vannak. Én magam is belemerültem az igyekvő autóstársak iparkodásának csodálatába, majd innen elbandukoltam néhány autót közelebbről is szemügyre venni, de erről majd később. A háromszög-összerakó verseny közben bájos kiszólásokra lettem figyelmes:”Egy Mazdásnak ilyet soha nem kell összeraknia, jó hogy nem tudom, hogy kell.” Vagy:”Ezt a versenyt egy olasz autós biztosan megnyerné.” Bár Fiat Bravóval érkeztem, nem tudtam felbátorodni annyira ezen, hogy benevezzek a versenybe.

A háromszög-összerakást a hengerfejhajítás előzte meg. Nem tudom végül is ki nyerte, de a hajítási technikák igen széles skáláját volt szerencsém megfigyelni. Gondolom többeteket parázsként éget a kíváncsiság, hogy megtudjátok, milyen hengerfejről van szó. Nos, annyi biztos, hogy Mazda és mivel háromhengeres volt, nyilván egy V6-os motorról származik, később azt mondták, egy 2,5-ösről.

Nagy Sándor a hajító- és összerakó verseny után néhány érdekesebb autót közelebbről is megmutatott nekem. Először egy tuning hatost, ám meglehetősen rendhagyó módon nem hengerfejpolírról, tuning vezérműtengelyről vagy nagy szuszogó turbóról híres az autó, hanem elsősorban a fékrendszeréről. Talán nem árulok el közgazdasági titkot, ha leírom, 350 ezer forintért upgradelte a tulajdonos a hatos fékjeit. Még egy fékbemutatóban is volt szerencsém részt venni. Miután visszatértünk és a padlóról összeszedegetem a fényképezőgépem szertegurult alkatrészeit, megköszöntem a lehetőséget. Minden esetre azt hiszem okos és követendő dolog a tuningot a fékrendszerrel kezdeni.

Ezután egy 929 kupét vettünk szemügyre közelebbről. Tulajdonosa igazi megszállott, négy ilyen autója van.

Gyermekkorában ilyen gép volt a családban, így nem csoda hogy számára ez a kocsi a nagybetűs autó. A család 929-esét 140 ezer kilométerrel eladták – amelyet állítólag azóta sem bocsátott meg. Bánatát némiképpen csökkenti, hogy az autót - igaz 400 ezer kilométerrel többel az órában - sikerült visszavásárolnia.

Az autó egyébként igazi műszaki csemege, nem csoda, hogy nagyságrendileg mindössze tíz ilyen van az országban. Azon túlmenően, hogy szerintem nagyon jól néz ki, számos érdekes megoldást is találunk benne. A tulajdonos megközelítőleg egy órát beszélt nekem az autóról, remélem megbocsátjátok nekem, hogy ennek csak egy részére emlékszem. Az ülés 24 pontban állítható, kezdve attól, hogy a háttámla két részben, odáig, hogy az oldaltartás is. Aki ezt az ülést nem tudja az alkatára faragni, az valószínűleg megél abból, hogy a testéről készült fotókat közzéteszi.

A fordulatszámmérő egy kis ledsor, a funkciók között szerepel a tempomat, a mindenféle módon beállítható utasfűtés, sőt még riasztás funkcióval ellátott óra is helyet kapott. A futómű csillapítása elektronikusan állítható, hard, soft és auto fokozatokban. Auto fokozatban meghatározhatjuk, hogy milyen sebességnél keményítse fel a rendszer az autó útfekvését. A négy 929 közül az egyik driftversenyeken fog szolgálni, ami azért jó műfaj ennek az autónak, mert ott nagyon kicsi a komoly karosszériasérülés esélye, ami egy ilyen gyöngyszemnél igen nehezen megemészthető valami. Egy kicsit vezethettem is, igazán remek kocsi.

A sárga csoda tulajdonosának kis csalódást okoztam, amikor kiderült, hogy se kamerám (így nem lesz benne a tévében), se nagymellű riporternő nem vagyok. Saját mellem megmutatásával próbáltam kárpótolni, de ettől eltekintett és főzés közben néhány részletet elárult az autójáról.

Egy harmadik generációs RX-7-ről beszélünk, amelynek két rotorja az írás szerint 1,3 liter űrtartalmú, két turbó gondoskodik a megfelelő teljesítményről. A megfelelő esetünkben 260-at jelent, amely a tulajdonos elmondása szerint elegendő ahhoz, hogy a 180 mérföld/óráig skálázott órát végkitérésbe vigye. Ha ez igaz, akkor az akárhogy is a 300 kilométer/óra tartománya, amihez sok kommentet kár lenne fűzni. A próbakör esetünkben elmaradt, amelyen búslakodtam azért, mert ilyen autóval még nem mentem, ám mivel a főszakács a főzés közben saját üzemanyag-ellátásáról is gondoskodott, konszenzussal úgy ítéltük meg, hogy majd jövőre merészkedünk közútra az autóval.

A nap szervezett része a különböző vetélkedőkön elnyert díjak kiosztásával zárult. Nagy Sándor is kapott valamit, ami nekem bunda-gyanús. Annyiban végül igazam lett, hogy valami ruhadarabról volt szó.

Update:

Írásaimban méltatlan módon nem említettem meg Szabó Zoltánt, aki a Mazda Klub elnöke immár hetedik éve. A találkozó szervezésében is nagy részt vállalt, valamint az egész esemény levezetését is neki köszönhetjük.