Utamon megállapítottam, hogy Budapesttől távolodva a CE Rally iránti érdeklődés erősen növekszik. A 4-es úton imitt-amott álltak már emberek és integettek, de a határ közeli falvakban rendes közösségi megmozdulássá alakult a vonulásunk. Igen, vonulásunk, ugyanis a jónépnek mindegy volt, hogy az én autóm nem versenyautó, ugyanolyan boldogan integettek nekem is. Ahhoz képest, hogy Dabason éppen, hogy voltak egy páran, ez eléggé megdöbbentően hatott. Errefelé volt magyar zászló lengetés, lepedő Mitsubishi felirattal, meg hullámpapír Dakar felirattal. Az egyik integető csoportot ábrázolja életem talán legrosszabbul sikerült képe alább.
Mivel a GPS-em nem azon a határátkelőn akart átvinni, mint amerre a többiek mentek, inkább rátapadtam az előttem haladó dakaros kamionra. A határon zökkenőmentesen átértem, majd folytattam utam, immár román földön. Az érdeklődés fokozódása Romániában folytatódott, hogy véletlenül volt-e majd minden útkereszteződésben rendőr vagy a mi tiszteletünkre az titok marad számomra. Romániában lemaradtam a kamionról, ugyanis nem tudtam vele tartani az iramot. Neki nem volt gond 120-al egy félméteres gödör, nekem meg igen.
Aztán megérkeztem egy útra, amely a szállodához vezetett. Örültem, hogy nem a családi autóval jöttem, mert az itt nem ment volna el. Majd holnap lefényképezem. Nincs rá szó. Ahogyan a többi útra se. De végre megtaláltam a szállást és bejelentkeztem. A szállodában egyetlen lány beszél angolul, jelezte, hogy a többiek 5-re kértek reggelit. Mivel ma reggel hatkor keltem, vezettem vagy 500 kilométert, amit 1500-nak éreztem és gyalogoltam a ralin vagy tizet a homokban, kértem a lánytól egy kis időt ennek a reggeli ügynek a feldolgozására.
Csak arra vágytam, hogy lezuhanyozhassak, megihassam a söröm, amit előrelátóan magammal hoztam és alhassak. De a szobába lépve látom ám, hogy nincs fürdőszoba vagy zuhany. Aztán rájöttem, hogy van, csak nem ismertem fel elsőre. Képet csatoltam. All-in-one. Most még azért nem alszom, mert vagy arra ébrednék fel, hogy felettem a szükségleteit végzi valaki, amit molekuláris szinten lehet hallani, vagy arra ahogyan a kellemes olasz vagy milyen baráti társaság üvöltözik az ajtóm előtt. Vagy a szomszéd szobában. Nem tudom.
Anyukám egy időben azt szerette volna, hogy hangszerkészítő legyen belőlem. Most én is azt szeretném, hogy az legyek.
