Itt vagyok a Hősök terén, tart a gépátvétel és az autók matricázása. Az eső sajnos csepereg, de addig sem volt túl nagy tülekedés, amíg nem. Így egyelőre tumultus nincs, bár az autók közelébe csak engedéllyel lehet bemenni. Azért van itt a környéken bőven versenyautó, jobban mondva az ember akármerre néz, csak azt lát. A nagyok állítólag délután jönnek, bár például a Volkswagen csapat már megérkezett.
Első balesetem már majdnem el is szenvedtem, ugyanis egy versenyautót kis híján rám toltak, a kamerába bámulva nem vettem észre, hogy már egy lépésre van előttem, az utolsó pillanatban ugrottam félre. A kormányt kezelő hölgy egy barátságos mosollyal nyugtázta az esetet, kínomban és is visszamosolyogtam. Annyira nem volt vicces.
Délutánra lebeszéltem egy interjút a gépátvétel vezetőjével, kíváncsi vagyok pontosan mit néznek, vannak-e csalás kísérletek, kizártak-e már valakit. Hihetetlenek egyébként ezek a gépmonstrumok, a kamionok különösen, olyan vasak vannak a futóművekben, hogy nehéz elképzelni, hogy az sérülhet. Minden tiszteletem a versenyzőké, de azért szeretném leszögezni, hogy az igazi kemény gyerekek motoron vagy quadon mennek. Nem akarok senkit becsmérelni, félre ne értsetek, de azért azt hiszem nem mindegy, hogy az ember egy 2 tonnás kasztniban, vagy egy 250 kilós motor nyergében teszi meg ugyanazt a távot.
