Elérkezett a pillanat, felfedem, hogy kivel készítettem interjút délután Szegeden. A zene már egyszer előkerült a dakaros beszámolókban és valószínűleg még elő is fog, hiszen szoros a kötődésem a témához. Ez okozta, hogy interjúnk egyik alanyát hirtelen nem tudtam hová tenni, emlékeimben kissé túl mélyre ástam, amely csapattársát igen harsány nevetésre késztette.
TC: Kérlek röviden mutassátok be a csapatot és magatokat!
TT:
ST: Van egy Kovács Miklósunk, aki az autó tulajdonosa, ő a csapatkapitány, illetve a pilóta. Jómagam pedig
TC: Valamelyik együttesben zenéltél is, nem?
ST: Így van.
TC: De melyikben is? (hevesen kutakodok a tizenöt éves emlékeimben)
ST: Az Irigy hónaljmirigyben. De mind a mai napig zenélek, bár lehet, hogy kirúgtak azóta.
(Igen harsány nevetés hangzik fel
ST: Semmi gond.
TC: Hogy lehet az, hogy egy szakaszt lefújtak Romániában a hó miatt? Ezek az autók elmennek a sivatagban, de a hóban nem?
ST: Inkább az lehetett a baj, hogy a pályát nem tudták kijelöli, hiszen minden hó alatt van. Emellett komoly lavinaveszély is van állítólag, egyszerűen nem lett volna biztonságos, nem merték megkockáztatni.
TC: Mennyit ér körülbelül egy ilyen autó?
TT: (szemérmes hallgatás után) A költségvetést nem ismerjük.
TT: Gátlók vannak pluszban beépítve, kerekenként kettő. Erősített a futómű, a rugóbakok, rugókötegeket cseréltünk elöl, hátul nagyjából maradt az eredeti.
TC: A motorja széria?
TT: Igen széria, soros hathengeres, gyárilag 420 lóerős, de egy kis csiptuninggal feljebb húztunk.
TC: Akkor eléggé rendesen mehet.
ST: Nagyon megy, egy személyautónak nem sok esélye van gyorsulásban. Meg ami számomra meglepő volt, hogy mennyire stabil. Marokkóban volt olyan, hogy egy kétmondatos párbeszédet tudtunk váltani, amíg leestünk, akkorát repültünk egy ilyen 120-as tempónál.
TC: Milyen helyezést vártok?
ST: Mivel újoncnak számítunk, ezért a tisztes helytállást tűztük ki célul.
TC: Én megyek a ralival végig, így valószínűleg még találkozunk. Sikereket kívánok!
SP, TT: Köszönjük!