A Winklernek mostanában furcsa emlékezetkimaradásai vannak. Ma reggel például azzal fogadott, hogy írjak már arról a De Tomaso Panteráról, az Elvis Presley-féléről, amiről volt az a jó sztorim még tegnap. Hát az nem én voltam, de ha már előkerült a téma, kicsit utánajártam.

Távol áll tőlem az érzékeny rajongói lelkekbe tiprásnak még a gondolata is (sejtem, erre most minden Elvis-fan elővette a viperát), tényleg csak egy tendenciára szeretnék rámutatni, előre is elnézést: minél mélyebbről jön valaki, és minél magasabbra jut, annál nagyobb barommá válik. Tisztelet a kivételnek - ott van, ugye, Kádár János, aki egyszerű inasból lett szoft-diktátor, mégis holtáig szívesen látta ebédlőasztalán az ominózus krumplilevest.

Én mondjuk soha nem csíptem a kamaszkori ideálokat, a vak rajongást meghagytam a csajoknak. De ha valakit muszáj elővenni, hát Jim Morrisonért azért eléggé odavoltam tinikoromban. Orrba-szájba Doorsot hallgattam, minden könyvet elolvastam róla, ami a kezem ügyébe került, a Val Kilmer-féle filmet ötször láttam. Hogy barátkoznék-e Jimmel? Összejárna-e a két család? Hát, kétlem. De ő például eleve vadbaromként kezdte, ahogy elsztárosodott, már nem lett sokkal súlyosabb. És a zenéje/szövege ma is rulez. Ezért ha szidják Morrisont, felemelem a szavam, de odabent röhögök rajta, milyen hülye is vagyok.

Vissza Preszlihez: az egyszerű teherautó-sofőr kábé fél év leforgása alatt popsztár lett, rá egy évre már multimilliomos volt. Nehéz lehet ilyet megélni, ilyenkor gondolok arra, hogy nincs is szebb a lagymatagon kavargó középpolgári létnél. Elvis pénze lett tenger, modora, ízlése maradt a déli dokkmunkások szintjén. És hiába próbál négyméteres falakkal és kétmázsás testőrökkel elszigetelődni a pórnéptől egy szupersztár, akkor sem tud elszakadni teljesen a valóságtól. És amikor az a valóság néha a szupersztár képébe röhög, az egész karrier hirtelen átértékelődik. Ki jobban, ki rosszabbul tűri az ilyet. Presley például rosszul, és mivel nem volt kifinomult csávó, ilyenkor drámai dolgok történtek.

Például lelőtte a Panteráját. Vagy a csajáét, ez nem egészen világos, de az biztos, hogy ő vette 1971-ben. Úgy bizony, beletette az ólmot a szeme közé, a vak is láthatta, kovboj ő a javából. Mert a Pantera nem indult. Erről a nem indulásról megoszlanak az álláspontok, akárcsak a ténylegesen kilőtt golyók számáról, valamint arról is, hogy ki miatt volt épp oly ideges a gumilábú bálvány.

A www.lansinglowdown.com oldal szerint Elvisnek egyszerre olykor tucatnál is több autója állt gracelandi háza előtt, félkörben. Mindben benne volt a slusszkulcs, hiszen egy ilyen fontos ember feszített életvitelébe nem fér bele a keresgélés. Ám éppen a De Tomasóból a nagynéni korábban kivette a kulcsot valamiért. Elvis indulni akart, nem tudott, hát lőn. Háromszor. Forrás hihetősége tíz pontból éppen annyi, mint a golyók száma: három. Na majd éppen egy nagynénin vérzik el Presley Panterája...

A brit Observer szerint Elvis összeveszett Priscillával, és amikor dühében el akart hajtani, a De Tomaso nem indult. Kiszállt, és igazi Elvis-stílusban háromszor belelőtt. Ez már részben a forrás, részben pedig az autón ma látható nyomok alapján hihetőbbnek tűnik, hiszen épp a kormánykerék bal szélén van az egyik golyóütötte lyuk. De ki tudja már megmondani, milyen szögben állt akkor az a kormány?...

Presley Panterája egyébként részben éppen e kormány miatt olyan érdekes, és nemcsak a golyólyuk okán. Ez a kocsi ugyanis 1975 óta gyűjtemény-, illetve múzeumlakó, sosem restaurálták, miközben a világ összes Panteráját lényegében igen.

Emiatt ez talán az egyedüli, amelyikben megmaradt az eredeti, e környezetben silánynak tűnő, Ford Capri-kormány, valamint valószínűleg ennél tekinthető meg utolsóként, milyen szánalmas is volt a gyárilag tetőtől-talpig bugyikékre mázolt, V8-as Ford-blokk.

De ha utánajárunk egy kicsit, az Observer hihetősége is elillan: Ford Panterának írja az autót, és állítása szerint Elvis kicsivel a házasságkötésük előtt ajándékozta Priscilla Presley-nek 1971-ben. Hohó! - emelkedik ilyenkor vádlón a mutatóujj: Presley 1967. május 1-jén vette feleségül Priscillát, az Observer hihetősége tehát: 1/10.

A kocsinak ma otthont adó, Los Angeles-i Petersen-múzeum honlapján azonban az szerepel, hogy a De Tomasót Presley akkori barátnőjének, Linda Thompsonnek vette - egyébként más források is ezt a nevet említik leggyakrabban. Az autóval legmélyebben foglalkozó www.panteracars.com ugyan nem említi Thompsont, ám egy másik okot szolgáltat a nem indulásra: a Pantera akkuja lemerült. Végül is, ha hetekig állt Gracelandben, miközben a Király inkább kedvenc Cadillacjeivel mozgott, akár le is merülhetett... Panteracars hihetősége: 9/10. Petersen-múzeumé szintúgy.

Joe Esposito "Good Rockin' Tonight" című könyvében egy még murisabb leírás szerepel: Elvis állítólag a Sweet Inspirations (Presley háttéregyüttese volt akkoriban) Myrna Smith nevű énekesnőjét elvitte Memphisben egy körre kocsikázni. Vadul vezetett, majd miután megálltak Gracelandben, a Király kiszállt, és belelőtt az autóba. "Nem ment ma elég jól" - indokolta tettét. Hihetőség: 5/10. Egy jó vezetés után, egy röpke numera előtt még egy elmebeteg sem lődöz az autójára.

Winkler hallott még egy okot attól, aki a témát eredetileg felvetette - a Panterában nem volt elég benzin. Ennek nyomára azonban másfél óra kutatás alatt sem akadtam, és azóta sem jut eszünkbe, ki dobta fel a Pantera-ügyet.

Ez itten Myrna Smith és Elvis Presley

A sztorik java részében három, de némelyikben csak egy lövésről esik szó. Ma már csak egy golyónyomot látni az autón, a kormányon lévőt. Ám állítólag korábban volt egy az ajtón és a lábtérben is (a www.elvispresleynews.com szerint a harmadik viszont a gumiba ment), de ezeket már eltüntették.

Nem meglepő a lődözés Presley részéről, hiszen rendszerint a bárban lévő poharakon gyakorolta a tudását, de a tévét is meglőtte, amikor neki nem tetsző műsort vetítettek benne. Ő dolga, megtehette, de akkor is barom dolog.

Egyike a szétlőtt tévéknek és egy Presley-féle távkapcsoló

Egy Vallelunga

A De Tomaso egyébként egy kicsiny, olasz sportautó-építő cég volt. A hatvanas évek közepén alapította Alejandro de Tomaso argentin üzletember, a cikkben említett Pantera típus a Vallelunga és Mangusta modellek után jött, és a cég legsikeresebb autója lett.

Egy Mangusta

A Penterából végül több mint 1000 példányt adtak el. Az amerikai Ford családi autóiból származó, V8-as motor középmotor hajtotta.

Ebben a Fairlane-ben is volt Pantera-motor. Vagy fordítva. Mindenesetre akkoriban minden amerikai Ford V8-as benzinmotorral ment, csak a szegényházi kiviteleknek kellett megelégedniük valami béna sorhattal. És az emissziótól rettegő időszak előtt azoka V8-asok még karburátorral is elég állat motorok voltak ám.

Még egy szót Presley-ről. Akármekkora tulok is volt, és akármilyen szánalmas, elhízott csigává lett, mire utolérte a korai halál, joggal tartják oly sokan a legnagyobb rocklegendának.

Szinte egymagában rázta fel a rózsaszín cukros takonyban úszó amerikai popzenei ipart, az ötvenes években pedig elsőként vállalta fel a zenei botrányhős szerepét. Ki tudja, ha nem lett volna, ma talán rockzene sincs. Annak ellenére mondom ezt, hogy úgy vélem: akár Chuck Berry, akár Jerry Lee Lewis zenében nagyobb király volt nála, sokkal. De a Presley-féle multimédiás hatást egyik se érte utol. És látják, hogy a Pantera milyen jól megúszta. Röhög ő az az egészen, hiszen a régi autók még szerették az ólmot.