Motorral jártam gimibe. Főleg egy Jawával, de néha a Schwalbéval. Mindkettő okkersárga volt, ami felettéb zavart. A Jawában más is idegesített, esőben bement a tankba a víz és nem indult, legalábbis valami hasonlóra emlékszem. De esőben mindenképpen szívás volt, az, hogy toltam vagy ültem rajta, tulajdonképpen már lényegtelen mellékkörülménynek számított.
Mindkét motor megvan még, az öcsém januárban, jégen Schwalbézva törte el a jobb karját, ami nem lepett meg, decemberben, a dűlőúton majdnem lefejelte a Fiat Bravót.
Egy Schwalbe látványa nekem legalább olyan lélekmelegítő, mint egy 405-ös Peugeot, vagy Aro, zsírosan motorizált gyerekkorom kispajtásai.
A Schwalbéval a vidéki motoros társadalom dolgozói kasztjába tartozhattam, nem a hülyegyerekek közé. A Jawa csajos volt, a Simó(S51) fiús, az MZ komoly gépnek számított, egy Schwalbén meg szinte mindig volt gázpalack is a sofőr lábainál. (ez a vonzalom sokmindent megmagyaráz a Volvóval kapcsolatban is) A Schwalbét azért is szerettem, mert nagynak tűnt, legalábbis a Jawánál nagyobb volt. Méretben. Teljesítményben nem sokkal, bár a gimi udvarán tartott motoros gyorsulásit így is megnyertük a sok Jawa ellen.
A Schwalbe formája ma is lenyűgöz.
Kész átverés, mert előadja a nagyot, pedig nem az. A térd elé hajló lemezek és a hátsó kereket borító szoknyák sok anyagból vannak, a kismotort páncélozott lovaggá emelik. Pedig ez egy 50cm3-es robogó. A használtautón találtam ezt a fehéret, elég csajosnak ítélem...talán újrakezdhetnénk...
