Mindig szomorú egy menthetetlen autó, de egy elpusztult penge verda egyenesen szívfájdító. Mert mi lett volna, ha az enyém…
Mexikóban a sok lézengő restaurálási alapra jut néhány elhagyott Impala, vagy Bel Air. Ezek a modellek itt nem váltanak ki akkora érzelmeket, mint nálunk, a maguk korában volt belőlük elég.
A Fecske látványa volt mind közül a legszívfájdítóbb, mert a Mercedes az egyik legnagyobb presztízsű és legritkább autók közé tartozik Mexikóban, ezt az egyet láttam egy hónap alatt. Pont ezt.
A kancsal csótány állapota ellenére dolgozik. Ez az egyik nagyforgalmú kereszteződés tacoárusának munkagépe.
A Thunderbird nem is igazán roncs, fejlesztés alatt áll, ki tudja meddig.
Az 1958-as Bel Air, és mögötte az 1956-os Ford Fairlane hat éve biztosan ugyanebben a pozícióban állnak a parkolóban. Akkor láttam először őket, nagy kár, hogy nem fotóztam le a csendéletet. Nyomon követhetnénk a sorvadást.
