Azért jó, hogy több autóm van, mert így sorra tudom járni rajtuk a fagyhalál különböző módjait. Az Alfettámba a hűtővíz fagyott bele a napokban, de ez maximálisan az én hülyeségem miatt történt. Most viszont a 164-en volt a sor. Egész hétvégén állt a ház előtt, és szépen belepték a reggeli derek, kisebb esők, és megkapta a vasárnapi rendes ónos esőt is. Telibe az arcába.
Aztán ahogy az lenni szokott, szépen rá is fagyott, gyönyörű, egybefüggő páncélt képezve a kocsira. De persze előbb, még folyós állapotában, mindenhova beszivárgott, hogy aztán ott fagyjon meg, kisebb-nagyobb bosszúságot okozva. Az hagyján, hogy az ajtók tetejénél – mivel a 164-en nincs vízelvezető csatorna a tetőnél az ajtók fölött – szépen körbefolyva befagyasztotta azokat. No, de hogy még a zárszerkezethez is befollyon, az túlzás.
Pedig a rohadék befolyt, és megfagyasztotta a vezetőoldali első ajtót. A külső kilincset meghúzva rögtön éreztem egy roppanást, de azt hittem, a kilincsre fagyott jég tört. Az ajtó persze nem nyílt. Megpróbálkoztam a hátsó ajtóval. Ennek engedett a zárja, de az ajtó nem nyílt a körbefagyás miatt. Kicsi feszegetésre aztán megadta magát, és bemásztam hátra.
Innen előre, és beindítottam a motort. Aztán ki szerettem volna szállni, de az első ajtó belső kilincsét meghúzva újabb roppanást hallottam, és a kilincs kihúzva maradt, miközben az ajtó továbbra is zárva. Szóval ennyi.
A jobb első ajtón tudtam kimászni. Bementem a szerkesztőségbe, remélve, hogy amíg a heti terveket beszéljük meg, a mélygarázsban nem ellopják a kocsimat, hanem az ajtó belsejéből is kiolvad, ami nem oda való. A néhány órás melegben állás során gondolom minden kiolvadt, mert több liternyi víz állt az autó alatt. De az ajtó nem nyílt.
Azért jó így, mert ha az ajtó csukva, akkor a kárpitot sem könnyű lebontani, hogy a helyére tegyem, vagy kicseréljem, ami nem működik. A hétfő és a kedd úgy telt, hogy jobbról szálltam be…most kedd este van, és épp az előbb beszéltem Mágussal, aki holnap jön és feltöri az ajtóm, aztán megjavítjuk.
Szerdán aztán lebontotta az ajtó üvegje körüli síneket, és valami vékony pálcával nyúlkált. De aztán feladta, mert nem ismeri a zárat, nem tudja, hogyan működik. Mellesleg nem autótolvaj, hanem általános szerelő. Így aztán szétszedte a jobb első ajtót és megnézte, hogyan működik a zár, aztán a tudást a bal oldalon kamatoztatta, és kinyitotta az ajtót.
Kiderült, hogy az egész zárszerkezet eltört, nem lehet javítani, másik kell. Összerakta a jobb oldali kárpitozást, a bal oldalit pedig a hátsó ülésre költöztette, és valamivel kitámasztotta a törött zárat, hogy működjön. Ezután ígéretet tett, hogy másnap hoz egy másik zárat, beszereli, és összerakja az ajtóm, és örülünk, Vincent.
Így is lett. Csütörtök este visszaállt a rend a 164-en belül. Rohadt fagy. Közben eszembe jutott, hogy jártam már így a Fiat Regattámmal. Reggel indultunk a fiammal az oviba, és a hátsó ajtó kinyílt ugyan, de be már nem csukódott, mert a zárja a nyitott állapotban ragadt. Aztán én hülye még a másik oldalt is kinyitottam…detto. Végül nagy nevetgélések közepette és boldogan mentünk az oviba, mert a fiam előre ülhetett, a két hátsó ajtót pedig a behúzó karoknál fogva összekötöttem a sáljával, hogy ne libegjenek menet közben.
Az utolsó 100 komment: