A babakocsi kereke éppen egy jégbordának ütközött, miközben én görcsösen próbáltam egyensúlyomat megtartani. Miközben Rozi a pórázát rángatva elindult az éppen aktuális udvarlója felé, azon izgultam, hogy a másik kutyánk a lelkes látogatót el ne fogyassza. Öt élőlény sorsa állt ingatag lábakon, a szó szoros értelmében. Nem való a babakocsi a hóba, szánkó kell ide, pontosabban ikerszánkó, azzal talán tudom menedzselni a dolgokat.

Volt egy régi szánkónk. Azt hiszem, kétszer húztam le vele a szemetet a konténerig, ez volt az eddigi pályafutása. Most kiguberáltam a lomtárként üzemelő kutyakennel legmélyéről, mivel komoly terveim voltak vele. Bár először még az is megfordult a fejemben, elszaladok venni még egy szánkót, hogy mindkét gyereknek legyen, de aztán rájöttem, ez csúnya megfutamodás lenne, és nem is vagyok vele sokkal előrébb.

Szélesíteni akartam a szánkót, mert igazságtalanság lenne a hátsóval, ha egymás mögé ültetném őket. Először a léceket csavaroztam le, majd hosszában kettéfűrészeltem. Vasfűrészt választottam, mert egy központi merevítő lemezt is át kellett vágnom, a keményfához meg jó a kis fogú fűrész. Gyorsabban megvolt, mint gondoltam. Ez az egész átalakításra igaz volt, két óra húsz perc alatt végeztem mindennel.

Lemértem, 850 mm szélesség lenne ideális két gyerekülésnek. Kemény fával szarul vagyok eleresztve, ezért a ház mögötti fa- és haszonvastelephez fáradtam, és lecsaptam az első utamba akadó acél zártszelvényre. Minden tiszta hó, én tuti nem fogok itt kutatgatni. Kirángattam a fagyos, rozsdás vasat, ami a régi garázsajtónk kerete volt. Éreztem én annak idején, hogy nem szabad kidobni ilyen értékes anyagot. Ráadásul kiváló zsanérok is vannak rajta, egyszer még az is jó lehet valamire.

Azért meglátszott az anyagon a pár év szabad téren, de sikerült kinyernem két egészséges darabot. A daraboláshoz persze flexet választottam. Hideg is volt, meg a balesetvédelmet előtérbe helyezve egy, a garázsban kallódó harleys kesztyűt kaptam magamra. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a közelben álló Sciont nehogy összeszikrázzam. Elállni csak nem fogok, inkább mindig úgy fordultam, hogy ellenkezőleg repüljön a szikra. Évekkel ezelőtt a Transporterem üléscseréjénél az egész belsőt és kedvenc bomberdzsekimet is szétégettem a flexelés szikráival. Azóta elővigyázatosabb vagyok.

A vasakat pillanatszorítóval szépen a helyére raktam, hogy lássam, megállja-e helyét az elképzelés. Mindent rendben találtam, nekiálltam furkálni. Úgy terveztem, hogy kapupánt csavarokkal rögzítem a rudakat.

Nyolc hosszú csavar kellett, nem volt egyszerű összeszedni a lomokból, de még ezek sem voltak elég hosszúak. Sebaj, kicsit megsüllyesztettem a fát, így legalább nem lóg ki az anya. Csodásan nézett ki, meg voltam elégedve magammal.

Még egyszer ki kellett mennem a ház mögé, mert előre is kukáztam egy húszas L vasat a régi helyére. Két facsavarral azt is rögzítettem, így ez adott egy kis merevséget az orrának. Gyakorlatilag kész voltam a vázzal, megdöbbenésemre elég masszívnak bizonyult. Most már csak az ülőléceket kellett a helyére raknom. Mivel gyerekhordozó lesz ráerősítve, ezért nem kellett sok léc, az eredeti háromból csak kettőt csavaroztam fel, amihez rögzítettem a hordozó kihajtható lábát.

Itt is mindegyik csavarfejet süllyesztenem kellett, mert megint nem leltem elég hosszú csavarokat. A gyerekhordozót természetesen gumipókkal kell felerősíteni a szánkóra. Mivel a pókozás eltart egy darabig, egy pillanatra elgondolkodtam szofisztikáltabb megoldáson is, de elvetettem a gondolatot. A gumipóknál úgy sincs jobb.

A fém alkatrészeket nem kezeltem semmivel. Idényjárműről van szó, jövőre úgyis kinövik, felesleges túlbonyolítani.

Ebben a zártszelvény-méretben kapható szögletes műanyag dugó a cső végére, na maximum azt veszek, ha látok valahol.

Mire kész voltam, besötétedett. Gondoltam, majd másnap kipróbáljuk.

Na azóta szar idő van. Másnap esett ez eső, a hó java része elolvadt. Most már szinte mindenhol csak jég van.

Lehet, hogy most jobb lenne a babakocsi, de nem érdekel, szánkózni fogunk, az tuti.