Akár négy gyereket is pelenkázhatunk szimultán. Hely bőven van, és a padlólemez magassága is megfelelő. Kicsit vigyázni kell a vonóhoroggal, nehogy szétrúgjuk a lábunkat, de egyébként a 4Runnerben pelenkázni jó mulatság.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy cserépkályhát kell építeni. A szomszédban most húztak fel egy szépet, de sajnos a hat kilót nyaldossák a lángok. Ez nálunk nem megy, ezért veszettül bontott kályhák után kezdtem nyomozni a tél közeledtével.
Találtam egy veteránt Debrecenben, és mivel a da Vinci kiállítás is ott van, gondoltam összekötjük a dolgot. Hogy ne legyen túl egyszerű, a friss ikerpárt is beszerveztem a kalandba. A Scion ilyen jellegű küldetésre alkalmatlan, ezért Winkler tehenét kértem el. Most a kocsira nem érdemes kitérnem, mert szarrá írta a tulajdonosa.
Megdöbbentően jó autó, és a legjobb válaszás volt a feladatra. Amit a cikkben olvasni, szó szerint igaz, az elfogultság talán csak a kényelem terén érezhető. Amikor megvettük, akkor is szar volt a vezetőülés, és sajnos a frissen kárpitozott se lett tökéletes. Hiába lett gyönyörű az új bőr, a ferde támla az 500. kilométer után egyre idegesítőbbé kezd válni.
A csomagtér a körülbelül 100 kályhacsempét finoman nyelte, még a babakocsit is betuszkoltuk a tetejére. A hátsó övek alig érték át a hordozókat. De már több helyről is hallottam, hogy néhány autó hátsó biztonsági öve nem támogatja a gyerekülést. A tömeget a futómű megérezte, a pattogásból hullámzás lett. A motor viszont fittyet hány minden kályhának. A tempomatot visszafelé is 130-on rögzítettem, úgy mentünk hegyen-völgyön át.
A fogyasztási adatokra nem vagyok kíváncsi.
A da Vinci kiállítás nem volt rossz, bár a 2900 Ft-os belépő (hétvégén 3200 Ft!) kicsit húzós. Táadásul eredetiben egy szerény, piros papírra rajzolt korai vázlatot láthatunk, illetve láthattunk volna, ha nem lett volna tök sötétben. Bár nem is ez volt most a lényeg, a számomra egyre szimpatikusabb mester sokoldalúságára mentek rá.
Gyakorlatilag minden érdekelte. Jó autódoktor lett volna.