Soha. Mondom még egyszer: SOHA SENKI NE végeztessen munkát ismerőssel, rokonnal, esetleg a család barátjával. Még akkor se, ha kifizetődőbbnek tűnik. És mindig annak tűnik.

Tehát soha.

Úgy volt, hogy június elején a Budapest-Kiskunhalas-Szeged Bermuda-háromszöget tettem épp meg. Siettem: családi ünnepség, kutya, bogrács, horgászbot hátul. Szeged határában érdekes, kávédarálószerű hangra lettem figyelmes. Nocsak. Motor leállít, lenézek, biztos leszakadt a kipufogó. Nem. Beülök, elindulok, zörög. Hm, akkor rosszul csuktam le a motorháztetőt? Nem. Akkor mi a bánat?

Mondom a csajomnak, hogy adjon egy kis gázt, odateszem a fülem a motorhoz, hátha hallok valamit. Igazából nem kellet volna odatenni, simán Pestről is meghallottam volna, olyan hangja volt. Gyors telefon a szerelőmnek Pestre. Azt tanácsolja, hogy gyújtsak alá, mert ez bizony komolyabb dolog, hiába hallom a zörgést felülről, tuti hogy nem ott van a baj, akármilyen helyi autószerelő is mondja.

Gondolkodom. Ha elvitetem Pestre, akkor a tréler vagy negyvenezer, plusz még a barátaimat is szopassam, hogy vasárnapra küldjenek valakit? Nem, nem, inkább majd itt helyben.

Szégyenszemre autó elvontat haza, a család körbehívja az elérhető autószerelőket. Az egyik oda is jön rögtön, meghallgatja, szerinte egyértelműen felülről jön a hang, ezer százalék, hogy hidrotőke. Na bazz, Viktor, az autószerelőm megjósolta, hogy ezt fogják mondani.

Sajnos, sajnos a szerelő közli, hogy két hétre előre tele van, én nagyon sajnálom és megkönnyebbülök. A maradék kettő közül van egy jó hírű, és van egy, aki a családunk barátja. Mindenki tegye a szívére a kezét. Ugye senki nem vitte volna a jó nevű szerelőhöz? Hiszen mégiscsak barát, hátha gyorsabban megszereli, tudja milyen fontos, lehet hogy olcsóbb is.

Tehát elvittem. Én barom. Meghallgatta, elmondta, amit hallani akartam (nem tudni, honnan jön a hang, mert a fém viszi a zajt).

– Na most mi lészen? – kérdem én.
– Megcsináljuk – mondja ő.
– Időtök, szerszámotok van?
– Ugye most viccelsz?

Én pedig megszerveztem Pestig az utunkat, kutyástul, horgászbotostul.

Az első hét, hétfő

Három órakor már nem bírtam tovább, a Winkler a megmondhatója, milyen türelmetlen pióca vagyok. Felhívom a család barátját. Leszedték már a hengerfejet, mondja, de nem az, a hármas henger tetejét ütik, arra csörög, nagyobb a baj. Oksa, mondom, szeditek a motort? Persze, mondja.

Este nyolc körül csörgök, hogy na? A válasz, hogy kell hozzá egy célszerszám, holnapra legyártják. He? Egy nap alatt szedtétek le a hengerfejet és aznapra annyi? Gratulálok. Na sebaj, holnap megmutathatjátok.

Kedd

A változatosság kedvéért délután rácsörgök, hogy mifene. Hát még nem jutottak el a motor leszedéséig. Aznap ennyiben maradtunk.

Szerda

Sanyi (mert így hívják) hív, nagy nagy baj van. A főtengely zakkant meg, valahogy elfordulhatott egy csapágy, nem jutott olaj, belemart. El kell vinni felköszörülni. Ma este még elviszi.

Péntek délután én csörgök, hogy akkor mi is van most. Áááá, sajnos nagyon sok a munka, már elvitte, majd visszaszólnak.

Következő kedden telefon, még nagyobb a baj. Most szóltak, nem lehet köszörülni. Kell egy új főtengely, csapágyakkal, hajtókarral. Hoppá, hoppá, hát ezt megszívtam. Megszívtam, de miért telt el másfél hét mire ez kiderült? Na mindegy. Tehát főtengely kétszáz gyáriban, bontott van százért, hajtókar húszért, csapágyak új, az negyven, plusz nyilván a felköszörülés még.

Várjál Sanyi, mondom, körbekérdezek itt Pesten. Jó, mondja, csak gyorsan, nehogy elvigyék a főtengelyt.

Gyors telefonok. Kari visszaszól, Mágus a szerelő szerzett egy 5000 km-est 60 000 forintért, plusz 20 hozzá a csapágysor. Ha azzal összerakják, semmi gond nem lesz.

Zsír. Sanyinak szólok, kicsit késünk, de péntekre ott lesz az alkatrész.

Péntek

Az alkatrészek meg is érkeztek. De sajnos aznap már nem tudtak hozzányúlni, majd hétfőn. Hmm. De bazz, én szóltam, hogy pénteken jön, minek vállaltak ezek be munkát? Sebaj, úgyis dolgozom egész hétvégén, jövő héten könnyebben le tudok menni hétköznap Szegedre.

Harmadik hét, hétfő

Sándor telefonál, ez tuti nem ötezret ment. Nem is érti, miért mondták. Kérdésemre, miszerint akkor menyit ment, nem tudja a választ. Akkor honnan tudod, hogy nem ötezret? De legalább a csapágy új kéne, hogy legyen, meg fel kéne köszörülni. Mágus tanácsa ettől eltér: ha köszörülünk, gyengébb lesz a főtengely, ne engedjem. Nem baszki, rakd így össze. Csak feljöjjön Pestre.

Akkor nem ad garanciát. Leszarom. Rakd össze.

Kedd

Sándor hív, baj van, rossz a kuplung, attól fél, hogy a lamellák beszakadnak, szerinte nem jutok fel vele Pestre. Na itt feszült lettem. Anyád. Először is: amikor levettétek, nem láttátok? Másodszor meg: annak az autónak semmi baj nem volt a kuplungjával. Szórakozz mással. Tehát elmondtam, hogy nem, csak rakják így össze. Szorongva válaszol, ő csak az én javamat akarja. Mert hogy itt nem a ferodolról van szó, hanem a szerkezetről.

Mondom neki, hogy sebaj, nincs pénzem, rakja így össze, az én bajom, ha szétesik. Erősködik hogy nem, én erősködöm, hogy de. Punktum. Ekkor volt egy olyan érzésem, hogy oda kéne menni Kalász Csabival, plusz két barátjával, felrakni az autót, kifizetni az eddigi munkadíjat, és elhozni a saját szerelőmhöz.

De hát mégiscsak a család barátja. Szóval, én hülye, nem hoztam el, ő pedig megígérte hogy felrakja akkor ezt.

Szerda

Elküldöm apámat, nézze meg már, hogy mi a bánat van, nem akarok már telefonálni, még azt hinnék két és fél hét után, hogy türelmetlen vagyok. Szegény apám felhív, hogyaszongya valami pumpával baj van, kisebb vagy nagyobb, vagy nem is tudja.

Szólok Karinak, valami baj van. Erre ő is felbaszta az agyát, elkérte Sándor számát. Kis idő múlva hív, igen baj van, az olajpumpa nem jó bele. Két főtengelytípust gyártottak, az enyém nyilván a másik, egy húszas a bontottból. Jó, ám legyen. Felhívom a szerelőt (én, merthogy ő ugye nem szólt, hogy baj van), és mondom neki, hogy akkor csütörtökre lent van az olajpumpa, szereztem fuvart.

De le is marhatják a főtengely fogazatát, mondja, és akkor nem kell kifizetnem a pumpát. De kell, mondom én, rakjuk bele a gyárit. Mindketten örülünk. Ő azért, mert akkor megy az alkatrész, én azért, mert ezek szerint már összerakták a motort.

Az alkatrész csütörtökre leért. Délután már reszketett a kezem. De férfi vagyok, kibírom, ameddig hív. És ebben a derűs várakozásban eltelt a hétvége.

Negyedik hét

Hétfőn este cseng a telefon. Sándor az. Már majdnem kész. Én örülök. Mondja, hogy 66 000 az anyagdíj. Sebaj, rakott bele olajat, szimeringet, meg mindenfélét. És megvan a munkadíj is százhúszezer forint.

SZÁZHÚSZEZER.

Mondtam, hogy akkor most rakjuk le egy kicsit.

Fél óra múlva visszahívom, addigra már nincs ordítórohamom, csak csendben hallgatok. Tehát százhúsz. De vajon miért? Hogy mert dolgoztak vele idáig 42 órát, és még most is dolgoznak, meg holnap is. Lehet, hogy több lesz. Érzem, hogy megint rátör az ordítógörcs, inkább lerakom.

Felhívok minden szerelőt, akit ismerek, mindenki kicsit sokallja. Egészen addig, amíg elmondom, hogy a százhúsz nem az anyagár, plusz a munkadíj. Nem barátocskáim. Ez csak a munkadíj. Egyedül a Szamosi szerviz nem sokallja, mondván, ennek 20 óra a limitideje, náluk hatezer forintos az órabér, azaz százhúsz az megfelelő.

Jaja, nálatok. Hatezerért. De náluk kétezer-ötszázas van. És ti két nap alatt összecsapjátok, ezek meg három és fél hét alatt.

Ez kibaszás, nem is a pénzről van már szó, hanem az elvekről. Mégiscsak a család barátja. Ne engem basszon át.

Másnap Kari elindul egy terepjáróval és egy barátjával Szegedre az autóért. Nála egy levél, melyben közlöm a műhellyel,

hogy nem vagyok megelégedve a szolgáltatással,
hogy ennek a limitideje húsz óra,
hogy 14 munkanap alatt csináltak meg negyven óra munkát,
hogy folyamatosan kérdezgettem, menyi lesz a díj, mire ők az elején azt mondták, hogy száz alatt, utána meg nem voltak hajlandóak nyilatkozni, majd csak a végén, és hogy ha nem fog csökkenni az összeg, a fogysztóvédelemhez és ügyvédhez fordulok.

Én nem merek menni. Ha lemennék, tuti, hogy szuperközeliben nézné meg a régi főtengelyt. Inkább küldöm anyám. Hiszen egyrészt barátom, Sándor, mégiscsak az ő osztálytársa volt. Másrészt anyámtól, ha akar valamit, még én is kiakadok. Addig megy, míg el nem éri, amit akar. Kariék beállnak a műhely elé keresztbe. Iden se ki, se be.

És innentől két és fél óra tárgyalás következett.

Először is elmondta emberünk, hogy egy motort leszedni egy nap. Mire felvilágosították, hogy inkább három óra. Azt mondja, körbecsókolja a seggét, aki leszedi három óra alatt.

Készítsd a nyelved! Telefonálás – kihangosítva, hogy Sándor is hallja – különböző szervizekbe, mindenki megerősíti: igen, ez három óra.

Utána, hogy valójában hatvanhárom óra volt, ő csak kedvességből vitte le negyvenötre. Hatvanezer plusz a kedvességedért? Akkor inkább mondd, hogy buzeráns pesti kis köcsög tévés majom lettem, csak végezd a dolgod rendesen, és ne akarj átbaszni. De hogy lett hatvan óra?

Kiderül, hogy náluk ezt úgy számolják, hogy ha két ember dolgozik, akkor dupla órabér. Baszki, és ha száz? Ismét telefonálgatások, ilyet még senki nem hallott. De az ár nem változik, csak rázza a fejét.

Szözsi, Kari barátja, közben kimegy rágyújtani. Kari kiküldte. Fél, hogy megveri Sanyit. Szözsi a cigizés alatt elüldöz egy kedves kuncsaftot, őrjöng, hogy mindenki jól lássa, ide csak az jöjjön, aki azt akarja, hogy átbasszák. Nos, jó. Levél átad, írja ezt alá. Elolvassa, nem hajlandó. Kariék mosolyognak, sebaj, majd alátanúzzák, hogy nem volt hajlandó átvenni. Akkor kérnénk számlát, részleteset, az alkatrészekről is. Az ember el is kezdi írni a számlát.

Anyám közbeszól: majd csak befizeted az adót, közben feljelentünk, aztán tönkremegy majd valami az autóban, amiért megint beperelünk, addig, amíg az egészet vissza nem fizeted. Ha van kedved minden héten bíróságra járni, hát járjunk. Megáll a kezében a toll. És anyám nyeregben van.

– Sanyi, mind a ketten tudjuk, hogy ez egy három napos munka, az huszonnégy óra.
– Na igen, de az én szerelőim tíz, tizenkét órát is dolgoznak.
– Nem is cigiznek, esznek, szarnak?
– Nem.
– Egye fene, nagylelkű vagyok, fizetek harminc órát, de többet egy fillért se.
– Na jó, hát legyen, akkor az kilencvenezer.

Hogy vajon hogy lett a kézezer-ötszázas órabérből háromezer, sosem tudjuk meg. A műhelyben végül is semmi nincs kiírva. Az alkatrészt viszont akkor számoljuk össze, nézzük a számlákat. Hát bizony, bizony. Ez nem hatvanhat, hanem ötvennégyezer-ötszáz. Milyen érdekes.

Sebaj, Kari egy úr, ad ötszáz forint borravalót. Tudja, hogyan kell még egy kicsit alázni. Erre már csak anyám tud rátromfolni, aki odamegy Sándorhoz, barátomhoz, és közli vele, hogy ez volt az üzlet, innentől jön a barátság: ha a következő buliban nem táncoltatja meg, bokán rúgja. És még két puszit is lenyom neki. Mégiscsak anyám az isten, van humora.

És végül Kariék megkapják az autót, amit három és fél hétig egy fa alatt tartottak, ahová a környék madarai járnak szarni. Szegény autó, még jó hogy nem marta le vasig a trutymó.

Kedves dolog még így utólag, hogy az alkatrészek között szerepel kuplungtárcsa ötezerért, azok után, hogy megmondtam, ne nyúljanak hozzá. Ide se viszem többet az autót.

Anyámék meg majd megbékülnek, én meg ritkán járok haza.

Csak egy dolgot nem értek.

Komolyan gondolták, hogy ezt beveszem?