Elég sokat vagyok autómániás emberek között, tehát már ezerszer szóba került a Mazda MX-5-ös. Jó autó meg könnyű meg szép a forma. Tudom, tagadnom kellene, de a forma miatt vettem meg. Soha nem vezettem, soha nem ültem benne, nem tudtam, milyen, viszont nagyon tetszett. Régóta nézegetem őket, de valójában csak idén jött el a pénzügyi lehetőség, hogy el is menjek megnézni pár eladót.
A rendelkezésre álló összegből nagyot nem lehet virítani, ez rögtön látszott. Meg kell békéljek a rozsdásodó sárvédőívvel és a szakadt tetőponyvával. Lényeg, hogy beleszeressek, ne lógjon a bele és szimpatikus legyen az autó elsőre, ne legyen összegányolva, taknyolva.
Az első csapás akkor ért, amikor az egyik eladó kezembe nyomta a kulcsot, hogy menjetek el, próbáljátok ki. Először a meglepetés, hogy ennyire megbízik bennem, másodszor pedig az, hogy ez egy 1,8-as volt, sperrdiffivel, egész jól mozgott. De nem is a dinamika volt a megkapó, hanem az autó, mint egész. A Bogárra nagyon sok munkaórát kellett rátolnom és sajnos sok pénzt is, hogy ezen a szinten mozogjon és így fékezzen.
Az "arasz szabály" ( a kormány, váltó és a kézifék egy arasznyi távolságon belül kell legyenek) ennél az autónál maximálisan bejön, hiszen váltás közben a kéziféken pihen a csukló, a kézifék végébe pedig majdnem beleér a gyári Nardi-kormány. Hasonló Nardi-kormányokat vadászni szoktam az ebay-en a Bogaraimba, ebben meg itt van gyárilag. Üléspozíció alacsony, a kormány közvetlen. Éppen beférek a 190 centimmel, de még pont jó.
Motor hosszában, hátsókerékhajtás. Könnyű, és ahhoz képest erős. Villámcsapásként döbbentem rá: van élet az E30-as BMW-n túl is.
Innentől kezdve a Google Chrome kezdőlapján a leggyakrabban látogatott oldalak listáján a hasznaltauto.hu előreugrott és hónapokig ott maradt. Télen kell kabriót venni, persze, de közben kitavaszodott. Lassan, de észrevétlenül megtanultam minden adatot, tudtam, mikor lett az NA (első szériás bukólámpásban) 1,8-as motor, és szerencsével sperrdiffist is ki lehet fogni. Ezekben Torsen önzáró rendszerű differenciálmű van, a viszonylag erős motor és a könnyű kaszni miatt ez úgy kell, mint hűtőgépbe a világítás. Nélküle csal fél buli van, ezeket kezdtem keresi.
Számos autót megnéztem, álmodoztam kevés kilométerekről és rá kellett jönnöm, hogy ezeknek csak a gazdájuk és a korrózió az ellenségük. A motor pont úgy szól és úgy megy a 130 ezer kilométeres szervizkönyvesben, mint a 307 ezer kilométeres agyonütöttben, ezek nagyon jó minőségű autók. Aztán Pista szólt a szerkesztőségben, hogy a Kopasznál van egy tizedik jubileumi modell, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Ezzel egy időben felkerült a hahu-ra is egy hasonló Anniversary.
Ezek 1,8-asok, ezekben volt először majdnem azonos végáttételű, de sűrűbb fokozatkiosztású hatos váltó, sperrdiffi és Bilstein futómű. Ráadásul erősebb keresztstabi és több kasznimerevítés van bennük. Hívtam is a Becsületesneppert azonnal. Végül a hahu-n lévőt vettem meg, kicsit rosszabb volt a teteje, de talán jobb a kasztnija, összességében szimpatikusabb, de inkább érzelmileg jobb, mint műszakilag.
A neten kötött biztosítással a következő szombat délelőtt már a Mátrában talált minket. Minden kanyar, minden féktáv és minden váltás öröm ebben az autóban. Könnyű, fordulékony és amit egy mai sportautóban 150 és 200 között élsz meg, az itt rád köszön 50-80 km/h között egy közepes kanyarban. A hatos váltó alig ejt, könnyű keresztbe tenni és megfogni is. A kormány príma visszajelzést ad, jó az üléspozíció és az okosan hangolt szívócső kellemes hangot ad a négyhengeresnek. Semlegesen fordul, gázra túlkormányozott lesz, ahogy kell. Ahhoz, hogy a Bogár így menjen és forduljon, nagyon sok munkaóra és sok pénz kellett, abban is van szépség, ez egy hobbi. Mint a hülyegyerek, most erre vagyok rápörögve, de nagyon.
Persze nem én lennék, ha így maradhatna. Már a tuningoldalakat bújom, látom, hogy sokan fejlesztgetik a nagyon jó alapot adó autót. Nem tud valaki egy eladó kompresszorkitet?
