Forgattunk, nem keveset, ellenben sokat. Nem nagy titok, de egy meglehetősen alapos, háromrészes sorozaton dolgozunk Varga Cigány Zoltánnal. Annak idején, amikor kitaláltuk az egészet, még valójában fel sem merült a neve, de addig csűrtük-csavartuk Stump Bandival a sztorit, amíg el nem jutottunk addig, hogy a homlokunkra csapjunk: kérjük meg a Cigit! Nála jobban senki nem tudja elmagyarázni, ráadásul elképesztően kamera-érzékeny, a dumája fantasztikus és biztosan nem ő lesz az, aki majd cenzúrázza a saját szövegét.
Így lett, Cigi pedig elvállalta, elképesztően szórakoztató órákat adva ezzel nekünk. Ám ezek az órák nem csak szórakoztatóak lettek, hanem teljességgel vághatatlanok is. Ugyanis a mester olyan, mint egy jól felkészített versenyautó: meg kell nyomni egy gombot és beröffen, elképesztő fordulaton pörög és soha nem áll le. Félbeszakítani pedig senkinek nincs kedve, mert mindeközben jól szórakozunk.
Így lett a vége az, hogy annyi dolog kimaradt volna végül a (hamarosan heti rendszerességgel megjelenő) háromrészes sorozatból, hogy nem hagyhattuk annyiban. Így – amolyan felszopóként/beharangozóként – elkészítettünk két bónusz-részt. Melyben nem a kimaradt jelenetek, hanem komplett műsorokat láthat-hallhat a néző. Ez például az első forgatási napon készült a Kakucsringen, tudják, azon a rendezvényen, melyet e héten vasárnap is megtartunk (dec. 14, reggel kilenctől).
És, hogy miért lett mindkét epizód közös címe a [csak őszintén]? Nézzék csak, máshogy nem lehet, jó szórakozást!
