Legutóbb ott fejeztem be a történetet, hogy elhoztuk Zsolttól a T2-t, és ideiglenesen letettük egy garázsba. A garázs Botond barátom apukájáé, nagyon jó helyen van, aknás, van víz. Pár éve még én segítettem Botondnak az armatúrák felszerelésében. T2-szereléshez építette, maga az álom. Amikor a salgótarjáni kertből, ahonnan a tűzoltót elhoztuk, felhívtam Béla bácsit, Botond apukáját, csak annyit beszéltük meg, hogy tegyük le nyugodtan, a részleteket majd később kitaláljuk.
Következő héten meg is látogattunk Béla bácsit, és átbeszéltük a bérlést. Kicsit nehéz szívvel léptem ki tőlük, mert tudtam, hogy bármilyen jó a garázs, az amúgy reális piaci ár nekem csak neccesen fér bele a büdzsémbe. Ahogy elindultunk haza, megláttunk egy hatalmas garázskaput, rajta egy kiadó felirattal és egy telefonszámmal. Vasárnap délután volt, de félretettem az udvariasságot és tárcsáztam. Tíz perc múlva már ki is nyitották nekünk a több mint negyven négyzetméteres garázs kapuját. Víz, akna nincs, de ha három autóval számolunk, elég baráti az ár. Mivel mindig mindenki garázst keres, el is kezdtem telefonálni. Ahogy ez lenni szokott, mindenkinek vagy pont lett garázsa, vagy mégsem keres. Aztán a szerencse mégis mellém állt, mert kiderült, hogy Gábor, az egyik barátunk, aki nemrég vett egy W114 Langot, még nem talált helyet a Mercinek. Másnap kivettük a garázst. Béla bácsinak elmeséltem a helyzetet, sűrű bocsánatokat kértem, rendes volt, megértette a helyzetet. Nincs harag.
Mivel a motor még nincs benne a T2-ben, megint trélerezni kellett. Kaptam kölcsön két elég jó minőségű rámpát és feltoltuk rá a kék bódét. Indulhatott a munka. Mivel látszólag teljesen egyben van a kaszni, a Bandival és Csikóssal való egyeztetések után arra jutottam, hogy a gyanús helyeken meg kell dolgozni a fémet, hogy kiderüljön, van-e alatta rozsda, esetleg lyuk. Ezután rozsdaátalakítani, alapozni, majd festeni. Pedig fejben már forgatót építettünk, homokszórtunk, hegesztettünk, fényeztünk és ültettünk, de a valóságban csupán flexre, csiszolópapírra és a drótkefére volt szükségünk. Az autó hátával, a motortérrel kezdtük. A bal oldalt rendesen ki is csiszoltam már, a sárvédőn belülről találtam is egy komolyabb és egy kisebb lyukat. Kissé megijedtem, hogy a lyukak csak szaporodni és szaporodni fognak, de szerencsére csalódnom kellett. Még egy lyukat találtam azóta, a bal hátsó emelőponton. A motortér alatti vékony lemez rohadt el leginkább. Ezeket muszáj lesz hegeszteni.
Ha tizenpár éve nem lakatolták volna ki és fényezték volna le a buszt, most minden bizonnyal több munka várna rám, így csak feleslegesen kaparásztam pár szombat délután az alvázvédőt, és nyugodtam meg, hogy alatta szép kék fényezés van. A belső tér is szép, egy részen a raktérben a fényezés alá lett kenve valami barna ragadós anyag, ezt már elkezdtük kikaparni. Külső részen az egyetlen problémás rész a bal hátsó oldalpanelen lévő díszítőelem alatti felület. Ezt is visszacsiszoltuk már, korrantoztuk, de itt kell majd fényezni is. A tetőn van egy két rozsdapötty, illetve az esőcsatornán is megjelent egy-kettő, ezért azt is ki akarom majd csiszolni. A tervek szerint fehér lesz a tető, ha már úgyis festünk.
Következő projekt a tank kiszedése volt, de ebbe beletört a bicskánk, illetve majdnem a tank pántja. A T2-ben a tank a farmotor és a raktér/utastér között van. Felülről átmegy rajta két pánt, aminek a vége egy-egy tőcsavar és a kaszni másik oldaláról fog rá egy-egy anya. Ezek rohadtak be. Csináltunk erőkart, csavarlazítóztuk, lefogtuk a pántot fogóval, de akkor is tekeredett az anyával együtt. Inkább abbahagytuk a feszegetést. Azóta már tudom, hogy a melegítés-hűtés, melegítés-hűtés fogja leszedni az anyát, de ez a következő hétvégi feladat lesz. Sajnos nincs túl sok időm mostanában a garázsban lenni, ezért nem haladunk rohamléptekben, de nyáron mindenképp szeretném az úton látni a buszt.
És hogy mi a végső terv? Mivel a Kastenwageneket (így hívják németül a hátul ablaktalan változatot) jellemzően munkáscsapatok használták, vagy ablakot vágtak az oldalukba, ezért meglehetősen kevés maradt meg belőlük. Főleg a sima, alacsony tetősből, mivel a postás, magas tetős változatból több megmaradt. Még egy kis feláruk is van a német piacon. Ezért is marad dobozos, úgyis hobbiautó lesz. Csak az oldalajtót tervezem majd ablakosra kicserélni, hogy bármikor vissza lehessen alakítani. Ablakos oldalajtóval és hátsó üléssorral talán több főre is lehetne vizsgáztatni, de ennek még nem jártam utána. (Tud erről valaki valamit?)
Ha a rozsdák eltűnnek és kijavítódnak, jöhet a többi feladat. A motortérben kicsit összeolvadt a kábelköteg, ezt mindenképp ki akarom javítani, még mielőtt bekerül a motor. Van is hozzá két csereköteg. A motor gyári egyhatos, szimplaszívós hengerfejekkel. Jelenleg félig összerakva áll a garázs padlóján, de mivel fedetlen nyílásokkal tárolták, ezért úgy döntöttünk, szét kell szedni teljesen és úgy összerakni. Szerencsére elég kevés dolog hiányzik, eddig csak a kipufogó került fel a beszerzendők listájára.
Még a T3-hoz vettem új első féktárcsákat, de kiderült, hogy T2-eshez valók, így Zsolthoz kerültek, majd vissza hozzám. Bence talált még egy szett C-s gumit, amit szakszerűen eltárolt az apukája, amikor a busz még járt, így azok kerülnek majd a gyári felnikre. Sőt, egy kedves olvasó felajánlott egy tetőcsomagtartót is. Más változtatást a következő időszakra nem tervezek. Így is lesz elég munka.
