GT-R, Porsche, Ferrari, Lamborghini, Radical, Caterham... ezektől az ember elvárja a teljesítményt. Nyálat csorgatnak rájuk, tinédzserek nyomják pelyhedző állukat az oldalüvegre és elképzelik, ahogy lefűzik a kedvenc kanyarjaikat, ahogy driftelve fordulnak minden sarkon... az autó idehaza státusszimbólum. Akik ettől el tudnak vonatkoztatni, azoknak szórakozás. És egyáltalán nem kell, hogy drága legyen.
Lehet mondjuk, egy Citroen AX 14D Enterprise. Tudják, a legendásan keveset fogyasztó, pillekönnyű francia gyösz. És ha ez megvan, akkor ki kell belezni, hogy csak a sofőrülés maradjon, kell némi összespórolt pénz az utazáshoz (aludni lehet a kocsi mellett, a sátorban is), egy kicsit megemelt üzemanyagnyomás, két semi-slick előre és iszonyatos kitartás, türelem és tanulás.
Kitartás ahhoz, hogy hét éven keresztül évente elautózzál a kis, 52 lóerős vacakkal Franciaországból a Nürburgringre, kitartás ahhoz, hogy ez alatt az idő alatt összesen 118 kört megtéve fejből megtanuld a pályát és az autódat, kitartás ahhoz, hogy kicserélj benne hét év alatt kilenc motort és öt váltót, majd a végén a vakhit és a megszerzett tapasztalat meghozza gyümölcsét. NicBTG ezzel az autóval 9:55-ös körrel befért a mágikus tíz perc alá. Ami lefordítva ahhoz hasonlítható, mintha egy ToiToi budival leszállnánk a Marson.
Na ez igen, szent őrület és autóbuzéria. Álommegvalósítás,ahogy kell.
