Egyszer a sors úgy hozta, hogy több, mint huszadmagammal egy számomra tökéletesen ismeretlen versenypályán állhattam rajthoz egy olyan autóval, amelyben még sosem ültem. És szakadt az eső én meg fostam, hogy egyáltalán körbetaláljak. Aztán minden jóra fordult, dobogós lett a magyar csapat és később valahogy kettesben az ex-Origós Vida Janival kikeveredtünk a svéd fordulóra is, ahol kaptunk még négy csapattársat. Ha jól emlékszem az egyik a szlovén Playboy főszerkesztője volt, a másik valami cimborája, egy török tévés törpe, aki sosem autózott, csak motorozott egy Electra Glide Harley-val és egy szintén török csajt, akinek a barátja valami médiamogul. Nagy segítség voltak, de még így is második helyen álltunk, amíg a manapság WTCC-ben versenyző Franz Engstler (aki a főszervező volt) el nem basz rontotta 10 csapat versenyét egy rosszul értelmezett szabállyal. (Azóta kifejezetten utálom is a sunnyogó németet.)

Na mindegy, a lényeg az, hogy egyrészt pályaversenyezni semmihez nem hasonlíthatóan pazar dolog, akkora adrenalinfröccs, amekkorát még Mia Wallace sem kapott.

Esőben pláne, az nagyon kemény, még akkor is, ha működik az ablaktörlő és nem párásodik a szélvédő. Az előttünk lévő autó vízfüggönyében semmit nem látunk, maximum a hátsó lámpáinak derengését. Ilyenkor elképzelhetetlenül nehéz bármit is tenni, ezért is szakadt le az arcom, amikor először megnéztem Kenny Brack táncát Goodwoodban. Gyorsan ki is pakoltam a Totalcar Facebook-oldalára, a műértő közönség nagy örömére. Kennyt később megkérdezték, mégis, mi a titok, de sok újat nem mondott ő sem. Ha félsz a géptől, akkor megöl. Nagyjából ez a lényege, de a videó igazi ereje a külső képekben rejlik. Ha a belsőkamerás felvételek nem adták volna vissza, akkor ezeken tökéletesen látszik, micsoda mesteri módon tolja be a kanyarba az öreg GT40-et. Csapattársa - és egyben az autó tulajdonosa - mellesleg a Forma-1 talán legjobb tervezőmérnöke, Adrian Newey volt ezen a versenyen. Newey nem egy száraz mérnökember, rendszeresen versenyzik a GT40-nel és töri is, ha úgy adódik.

És akkor itt van az, amely miatt valójában született ez a poszt. Jim Pace sem kutyaütő, nyert már 24 órást Sebringben és LeMans-ban, aztán kedvenc, 911-es RSR-ével rajthoz állt Belgiumban is. Igaz, az időmérőt nem fejezte be és csak a boxutcából indult, de...

...a korabeli 911-esek sosem a kivételesen jó páramentesítésükről voltak ismertek. De ez semmit nem von le Pace sportteljesítményéből. Repedt szélvédővel, párát törölgetve, nyélgázon és vakon a világ egyik legkeményebb versenypályáján. Le a kalappal.