Csótány (Blattaria). Minden tömbház rettegett ellensége. Undorító, fröccsenve szétkenődő, gyorsan szaporodó és mindent megzabáló, pfej! Pedig a csótány valójában a természet egyik legzseniálisabb szerkezete (300 millió éve fejleszti), olyan túlélőképességgel, amelyről a DARPA és katonai fejlesztőlaborok csak álmodhatnak.
Összetett szemükkel remekül látnak, 12 kamrás, óriási szívüknek hála pazar a keringési rendszerük, mindenevők és nagyon jó a szaglásuk. Felmásznak az üvegfalon is, apró szőrpihéiknek hála a legapróbb légmozgást is megérzik, iszonyatosan jók a terepjáró képességeik és minden körülményhez gyorsan alkalmazkodnak. A 30 sievert nagyságú sugárdózist gond nélkül benyelik (az ember esetében 7 napon belül ilyenkor már 80-100 százalékos a halálozási arány) de még a több, mint 50 Sv-t is túléli 30 százalékuk.
Valamint leszakadt fejjel is megél - köszönhetően a dúcidegrendszernek - egészen addig, amíg éhen nem hal. A csótány undorító, de nagy király. Valószínűleg mi már régen nem leszünk a bolygón, amikor ők még vígan futkároznak le-fel.
A Perui óriáscsótány (Blaberus craniifer) pedig még jól is néz ki. Erős, mint egy Bugatti Veyron és áramvonalas, mint Caracciola rekorddöntő W125-ös Mercedese a harmincas évekből, amellyel a Frankfurt-Darmstadt beton-autópályán 432.7 km/órás közúti rekordsebességet ért el (ízlelgessék egy kicsit). Ezért is hívják csótányunkat Rudinak. Rudi a Winkler-farmról egyedül érkezik - megelőzendő a nem kívánt szaporodást - és most öné lehet.
Mindössze annyit kell tenni, hogy az odahaza fellelt alkatrészekből építse meg Rudi mechanikus testvérét. Mindegy, milyen méretarányban, de hasonlítson, ha netán mozog is, az csak előny. A kész művet fotózza le, a képet töltse fel és kommentelje be ide, ebbe a posztba. A győztes művet - természetesen - a szerkesztőségi polcra helyezzük, cserébe a nyertes átveheti Rudit a szerkesztőségben.
A határidő holnap, azaz december 22. - 21.00!
