Megvolt az első városnézés, plusz este elmentem futni egy órát Tyumenyben. Ezek alapján a következő dolgokat állapítottam meg.
Még választék is van!
Az orosz csajok, legalábbis ami Szibériát illeti, tényleg elképesztően jók. Főleg a jócsajság modelli értelmében. Szépek, magasak, gyakran van gyönyörű, hosszú hajuk, és körbelengi őket valami jellegzetes, megközelíthetetlenség-aura. Ennek ellenére szinte mindegyik olyan görény csávóval van, hogy az valami elképesztő. És láthatóan nem profitorientált alapon: itt egyszerűen óriási különbség van nők és férfiak között.
A szőke erősen paróka-gyanús, de a platformcipővel nem spórol, az biztos
Nálunk bottal sem piszkálnák meg az ilyen faszikat az ilyen csajok, itt meg gondolkodás nélkül enyelegnek. Férfiből normális megjelenésűt szinte egyáltalán nem láttam. Van, hogy normálisan felöltöznek, de a hajuk még akkor is béna, igaz, a kerek szláv fejből, meg a szögegyenes hajból nehéz érdekes dolgokat kihozni.
Még öt év, és kész is van
És rendes, templomjáró, istenfélő lyány!
Most nyilván azt hiszik, túlzok. De akkor nézzék meg ezt a feltörekvő szintipop-csapatnak látszó négyest, akiket a mellénk rendelt helyi csaj nem ismert, de mindegy is. A két csaj, higgyék el, élőben is teljesen rendben volt. A srácokról meg a legtöbb jó, amit el lehet mondani, hogy nem nyomják teljesen fullba' a kretént, de félig biztosan. És ez ott elég, hogy a tyumenyi Kozsó beválogassa az embert. Döbbenet.
A tyumenyi Ozone-aspiránsok ellenfényben
Mackós Olga a buszra vár
És még ilyen cuki eszkimó-jellegű színek is feltűnnek
Szemből sem egy Magdianyus
Ha tehát valaki topmodellel szeretné leélni az életét, nagyon ajánlom Tyumenyt, itt egy átlagmagyar férfi a Brad Pitt biturbó. Tyumeny így augusztus végén kifejezetten kellemes, élhető városnak tűnik, nem olyan elszomorító, mint Moszva, vagy felvágós koszfészek, mint Baku, hogy egy ex-szovjet olajvárost említsünk. Persze mindhárom példám néhány napos látogatásokon alapszik, tehát garanciát nem vállalok. És a csajokhoz muszáj egy kis oroszt felcsipegetni, mert itt még a szállodai személyzet se nagyon vágja az angolt.
Bónusznak egy atipikus szibirják
Azt hiszem, át is térhetünk az autókra. Mint az előző poszt kommentjeiben már szóba került, elég gyakoriak a jobbkormányos, Japánból, vagy Délkelet-Ázsia egyéb jobbkormányos országaiból szürkeimportált érdekességek. De előbb nézzünk egy kis hazait, itt van például egy UAZ Patriot:
Aztán ez itt, ami nem ám Dacia Logan, hanem Lada Largus.
Vagy ez a a vidáman rohadó ötajtós Aleko Tavria.
Meg egy klasszikus amerikai terepjáró, egy Chevy Niva.
És egy tányérsapka, ami remélhetőleg elfér egy morcosított Lada csomagtartójában.
Lopóautó ezek szerint Szibériában is van.
Egy jobbkormányos, Yaris-alapú japán belpiacos csodabogár, egy Will Vi. A felkiáltójel talán felesleges is a hátsó ablakba.
Stílusos ember persze mi mást vezethetne, mint kockaLadát.
Ebből az iszonyatból egész sok van, biztos olcsó, Will Cypha a neve, szintén Toyota, szerencsére 2005 óta nem gyártják.
Erről a képről kis híján elfeledkeztem, de legalább eszembe juttatta az ígért műemlékeket.
Ha tippelni kéne, mi ez a stílus, a bátran találgatók nyernek: tényleg szibériai barokk.
A proletárforradalom idején garázzsá alakították az ortodox templomot.
Szenteltvíz- és kegytárgy nagyker.
Lenin egy komoly revolverrel.
Itt is lakatolgatnak a szerelmesek, vagy valamit félreértettem.
A pad is kicsit elfáradt.
A tyumenyi graffittisek fegyelmezetten az aszfaltra nyomják, máshol nem láttam firkát.
Ez a püspök, akinek a nevét elfelejtettem, de az vesse rám az első követ, aki első hallásra megjegyez egy orosz püspököt...
...ennek a templomnak a bejárata alá temetkezett, mert nem akart síremléket, viszont nem volt ellenére, hogy a hívek átjárjanak rajta. A proletárforradalom után a templomot bezárták, a hívek viszont elérték, hogy a sírt kibonthassák, és a testet átvihessék egy működő templomba. Döbbenten látták, hogy a püspök teste kétszáz év alatt sem indult oszlásnak. Az ezoterikus magyarázat, hogy ez is bizonyítja, hogy szent volt. A tudományos változat, hogy itt másfél-két méter mélyen soha nem enged fel a fagyos talaj.
Végül megnéztük egy jól menő gyáriparos 18. századi házát. Érdekes volt, de aztán megkérdeztem az idegenvezető nénit, hogy esetleg Tyumeny egyetlen világsztárja, Irving Berlin emlékét nem őrzi-e valami egészen véletlenül.
Természetesen nem. Sem emlékmű, sem múzeum, semmi. Megvan a zsinagóga, ahol az apja kántorkodott, de az nem szerepel a sztenderd programban. Néha egy-egy zenei rendezvényen megemlékeznek róla, és ennyi.
Az út további posztjait csokorba gyűjtve megtalálod ezen a linken.
