Tekintsünk most el attól, hogy tényleg van-e közünk a finnekhez. Ha van, ha nincs, mindenképpen tisztelni kell bennük az őrültséget - és merészséget. Írtunk már róluk, kicsit irigykedve, kicsit csodálva őket, a flexibilitásukat, szervezőkészségüket és a tényt, hogy meg tudják csinálni, amit kitalálnak. Pedig valójában semmi extra maga a Crosskart-bajnokság sem, tulajdonképpen pici, autókrossz-rettenetekkel csapatnak városban-erdőben-murván és körpályán. A hazai viszonyokat és szabályokat, valamint előírásokat ismerőknek (illetve azoknak, aki valaha is megpróbáltak hivatalos versenyt szervezni) valami elképzelhetetlen.

Pedig - valószínűleg - nem utolsó móka és van olyan látványos, mint egy tetszőleges OB Ralifutam, hiszen a 600-900 köbcentiméteres, soros négyhengeres GSX-R és RR-motorok hajtják a 687 font súlyú (311 kilós) gépeket. Valahogy így (ha netán azt gondolnánk, hogy tudunk mi hóautózni...):

Hogy mennyire jó ötlet az autókrosszt kivinni a poros-sáros katlanokból, azt mi sem mutatja jobban, hogy olykor még a Mikko Hirvonnen-kaliberű pilóták is beugranak egy jó mókára. (Vigyázat, ha szédül, ne kattintson.)

Van idejük gondolkodni és van idejük megcsinálni. Tegye fel a kezét, akinek kéne egy ilyen otthonra (mondjuk egy 11 hektáros telekkel). A szöcske iszonyatos nagy móka, egyszer volt szerencsém kipróbálni Szabó Krisztiánét, maradandó élmény volt. Két napig földet ropogtattam a fogaim alatt, de akkor is...