Mióta a Cougar eladósorban van, természetesen mindene működik. Ez már csak így megy, az ember szop, szop és szop az autójával, félévente látja, fizet néhány százezer forintot, döntően úgy félmillió körül, aztán használja a következő általános összeomlásig. Ami nálam néhány hetet szokott jelenteni.

Tehát árulom a Cougart, mármint nem én, hanem a Kopasz német cimbijei, és nem tudom, elmegy-e egy, vagy másfél év alatt, de addig azért kell használni, hogy tönkre ne menjen. Egyébként nem is rossz, hogy az ember nem örömautózik, hanem karbantartó jelleggel sétáltat.

Nyáron még a Kakucsringen sétált

Nagy szerencse, hogy mire elbizonytalanodna az ember, hogy ejnye, most már tényleg jó, nem is kéne eladni, a Cougar azért küld egy-egy apró jelzést. Most például, hogy bejött ez az őszi esős, szemerkélős idő, én pedig a Cougarral mentem a Totalcar rendes évi szarpasszírozására Gárdonyba. Igazából a hétvégi sétáltatásból nem vittem vissza a távolabbi garázsomba, hanem valahogy nálam maradt, így aztán szépen el is krúzoltam vele a 7-es úton. Fűt.

Sétáltatáskor néha lefotózom, ez itt a Lehel-piac teteje

Az ablakmosót mér a múltkor rendbe rakta Mustangmágus úr, de most a lábbal működtethető pumpa, ami az utastérben van, közelebbi ismeretségbe kerülhetett az idő vasfogával, mert pumpálásra a lábtérbe nyomja a vizet. Biztos van olyan veteránautó, ami tökéletes (és a tulajdonosa is megrögzött igazmondó), de a Cougar már csak ilyen érzékeny az időváltozásra, ahogy telnek-múlnak a napok. Van tehát ez: az ablakmosó.

Kettes számú problémám, hogy a Cougar rendes lakóhelye olyan, hogy a beálló fa felőli oldalán egy vascső véd egy vezetéket. A Cougarral úgy szoktam beállni, hogy betolatok, mert kiállni csak orral tudok. Tolatni falhoz precízen tudok, tényleg, ilyen ötcentis pontossággal, de egy látótér alatti vascső meghaladja a paranormális képességeimet. Nagyjából tehát berakom, aztán leállítom a motort, üresbe húzom a váltót, és szépen betolom, míg majdnem koccolja a vascsövet.

Capivara, a pumák gyakori áldozata

Legutóbb valószínűleg nem húztam vissza a kart P-be, és a beindítás azzal járt, hogy mivel az automata kulisszája már teljesen szét van kopva, valahogy rükvercbe keveredett, és az első beröffenésre rögtön úgy vetette magát a vascsőre, mint puma a kapivarára. Csak az én Cougarom hátsó köténylemeze behorpadt, visszaadva szabadságát egy fél tenyérnyi gittnek is. De az igazi, rendes, vérbeli cougaros fejlemény, hogy bár tócsa sose képződik alatta, ami azért önmagában nagyon menő, a szervóolajat valahogy kipökdösi magából menet közben. Úgyhogy ahogy ígér a meteorológia néhány száraz napot, kicsettegek a Mustangguruhoz, mert az tényleg nem normális állapot, hogy az ember csak úgy tankolgat a veteránautójába.