A múltkor a bringakiállításon jártam, a Hungexpón. Ott találkoztunk Merényi Danival, aki a maximalista elmebetegek klubjának doyenje, vagy nem is tudom, mije, a lényeg, hogy bicikliket csinál. Pontosabban vázakat. A kultikus Napirajz.hu alkotója az olasz Pegoretti manufaktúrában tanulta az ipart, és most Magyarországra visszatérve Miskolcon alapított saját műhelyt. A kiállításon az övé volt az egyik legszerényebb stand, egy kis szalonnapörc, lilahagyma és tepertős pogácsa mellett három bicikli, olyan másfél-kétmillió forint értékben. Elég szépek, bár nekem elég hosszasan kellett nézegetnem őket, hogy elkezdjem látni a szépséget.
Nézegettem az alkatrészeket, Merényi ugye csak a vázakat csinálja, olvastam vele néhány interjút, úgyhogy tudom: perverzitása a muffos vázak. Amit viszont nem értettem, hogy vajon mennyire jó, ha valakinek méretre csinálnak biciklit. Úgy értem, nyilván jó, de hogy mennyire? Lehet-e azt érezni? És ha igen, mekkora a különbség? Mint az 50 és a 100 Herzes tévé között? Plazma vs. LCD? Vagy a hifiben CD kontra bakelit? Rézkábel az ezüst ellenében? Egyébként is: hogyan vesznek méretet?
Sok dolog nincs egy ilyen kiállításon, mind a mester, mind cégtársa, Somló Iván ráértek, bemutatták, hogyan kell méretet venni egy biciklihez. A magasságot értettem. A végtaghosszokat is. Az Iván, hozd a kalapácsot már kicsit aggasztó volt, de végül is érthető: a nyelét a seggembe húzva lehetett megmérni, hogy egy biciklinyergen ülve milyen hosszú a lábam. Azt viszont, hogy miért fontos, hányas lában van, már tényleg felesleges misztifikálásnak éreztem. De Grafitember megmondta: azért fontos, hogy ha a pedál a legelöl van, és kanyarodok, ne érjen a lábam a kerékhez.
Mellesleg a biciklim, ami egy 15 év körüli Heavy Tools mountain bike, szintén valamennyire méretre van, hiszen hát vannak mindenféle szabályok a biciklivásárlásnál, és azokat annak idején teljesítettem. De régebben, amíg tényleg sokat bringáztam, főleg hegyen, meg árkon-bokron, tényleg gyakran éreztem, hogy valahogy nem tökéletes. Igazából kíváncsi is lennék, vajon tényleg akkora orgazmus-e egy ilyen +500 ezres, méretre készült bringa. És persze azt is megtudtam, hogy a Heavy Tools-om vázán az 520 nem a váz mérete, hanem a csőé, de hogy miféle skálán, nem tudom, mert centinek sok, collnak kevés.
Na és most jöjjön a kérdés, amit igazából magamnak kéne feltenni. Ha mondjuk azt vesszük, hogy a Merényi Bicycles véletlenül tényleg készít egy milliméterre rám szabott bringát, vajon mikor készül el? Megelőzi-e a Szilvássy Pistike motorépítő Európa-bajnok által bő másfél éve készülő Vinum projektet? Pistike már a tavalyi Oldtimer Expóra is majdnem elkészült vele, de aztán közbejött az Asterix, meg Brad Pitt – ha valaki filmekben épít díszleteket, agy járnak az ügyfelei, mint én. Nemrég beszéltem Pistikével. Azt mondta, nagyon rajta van, de most Bruce van soron: Bruce Willis forgatja nálunk a Die Hard 5-öt, amit nagyon támogatok, főleg ha jó lesz. Csak ki tudja, mennyivel csúszik emiatt a Vinum.
Itt van még a Cougar, ami pont három éve van meg, és majdnem három éve lakik folyamatosan szerelőknél. A Cougar is majdnem kész, illetve a Cougar tényleg teljesen kész van. Csak a teljesen kész autóban beszart az új váltó, és Sabc egyelőre a műhely sarkában zokog. Sok szakértőt megkérdezett, kapott is tippeket, tanácsokat, mindent kipróbált, hiába: nincs kettes. A kérdés tehát, mi lesz a végeredmény, a hármas befutó? Megelőzheti-e a Merényi a Vinumot? Bejöhet-e második helyre Sabc és a Cougar? Mi van, ha a Die Hard után egész évben nem készül Magyarországon külföldi produkció, és Pistike mégis erőre kap?
