Sabc továbbra is a Mercury Cougarral küzd, és amíg vár egy-egy alkatrészre, leveleket ír. Ez duplán jó: én utálok telefonálni, és ha Sabc rákezdi a lengőkarokkal meg kormányhardykkal, tíz perc után kómába esek. A másik jótétemény, hogy a csávó tud írni. Néha azért még álmodok a Cougarral, főleg, hogy a múlt héten leteszteltem Szkanderos Peti 68-as Chargerét, és megállapítottam, hogy állat, de nem nyújt nagyobb élményt, mint a Cougar.
Szia Robi!
Elnézésedet kérem, hogy csak most jelentkezem, tudom, hogy a múlt hétvégére ígértem a beszámolót, de kicsit megcsúsztam a dolgaimmal. Nem szeretnék vmaxzsoltosodni, csak néha nehéz utolérnem magam. :) Viszont most aztán belevágok.
Gyönyörű őszi nap volt…. és mi visszakaptuk tőled az autót a TC gyorsulás után. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy felbakolva szedjük szét az autót, mivel ekkor alkatrészeknek még se híre, se hamva nem volt, ezért aztán a puma mozgásképtelenségre lett kárhozatva, és ha mindezt az emelőre beragadva teszi, mi minden egyéb beeső munkával szopunk, mint Michelle Wild fénykorában. Tehát felbakoltuk az autót, és elkezdtük kibontani alóla a futóművet. Viszonylag hamar szétjött, bár voltak hűbazmegek.
Ekkor már nálunk volt az az adag futóműcucc, amit Palóc Pista hozott nekünk a Baronséktól, ámde hiányzott két gyári csonkállvány, egy kormányrúd és egy keresztmerevítő, amit a tieden átalakítottak, hogy konzolt csináljanak a fogasléces kormányműnek. Tehát amit tenni tudtunk, hogy szétbontogattuk a cuccokat, és kiválogattuk közülük, mi az, amit szintereztetni viszünk, és mi az, ami ívet leírva a kukában landol.
Össze is jött egy közepes kupac, majd hívtam Kölyök Zolit, hogy mi kéne, reméltem, azonnal lesz, és egyben tudom az egészet szintereztetni. Nem lett. Szeptember közepét írtuk ekkor, és végül is csak keresztmerevítőt sikerült szerezni azonnal, Zoli azt mondta, hogy az az autó, amiből a hiányzó cuccokat ki tudnák szedni, épp fényezőnél van, a jövő héten hozzák vissza, akkor lesz. Nem örültem, de nem volt mit tenni, azt pedig nem firtattam, mi lett azokkal a cuccokkal, amiket a tiedből szedtek ki, ezt inkább rád bíznám. Így is kissé kellemetlenül éreztem magam minden alkalommal, amikor fel kellett mennem hozzájuk valamiért.
Tehát amink volt, azt elvittük egy szakihoz, aki lehomokszórta és feketére szinterezte az alkatrészeket, a horganyoztatni való csavarokat pedig összekészítettük. A hiányzó csonkállványokat és a kormányrúd alját egyébként a múlt héten kaptuk meg, így csak ezek az alkatrészek azok, amik nem szinterezve, hanem általunk festve lettek, mivel nem akartuk ezzel is húzni az időt.
Ekkor már meg voltak rendelve az alkatrészeid, reméltük, nem kell majd egy kis hiányzó pecere vagy puculyka miatt állnunk a munkával. Ez sem így lett. Ember tervez. A szinterezés elég hamar kész lett – erről ugye fotókat is küldtem -, és szép lassan elkezdtek csordogálni az alkatrészek, kisebb-nagyobb csomagokban. Persze annyi mindenünk még nem volt, hogy elkezdhessük összeépíteni a futóművet, de azért nem a tökünket vakartuk, amink volt, beépítettük.
Bekerültek az új gömbfejek és rugóállványok a felső lengőkarokba, szétszedtem a szervó vezérlőszelepét –a képeken ez az a kinövés a tolórúd végén, egy kommentelő rá is kérdezett, hogy gyári-e, eltakarítottam, a házat lefestettem, majd összeraktam a felújítókészlettel. A kormány-hardyt is szétszedtük, az abból megmaradó pár dolog szintén festve lett, a maradék pedig a felújítókészletből érkezett, megszáradt a festék, összeraktam, boldogság.
A kormányművet is elvittük felújíttatni egy kimondottan erre specializálódott céghez, és magunk is meglepődtünk, amikor azzal kaptuk vissza a 43 éves golyópályás kormánygépet, hogy az égvilágon semmi baja, csak egy szimeringet kellett kicserélni az alján, beállították, és kész. Persze én még lefestettem ezt is feketére, száradás után pedig a többi előkészített alkatrésszel együtt várta, hogy ismét a helyére kerülhessen.
Megvolt már a fékerőszabályzó is, levettem a főfékhengert, mivel elvileg ezt alá kell felszerelni, provizore összeraktam, hogy lássuk, újra kell-e gyártanunk az összes fém fékcsövet. Újra kellett. De ezt majd pár sorral később. Ekkor már a helyükön voltak a fémhálós fékcsövek is, valamint már a jobb első kerékben is újra 5 tőcsavar volt, szóval mivel a projekt itt alkatrész hiányában megrekedt, ezért felkerekedtem csavart horganyoztatni.
Egy barátom ajánlott egy helyet a XV. kerületben, így hát elautóztam csak oda 70 kilométert hűséges fehér tintahalammal, hogy ott két perc úgy küldjenek el anyámba a vödör csavarommal együtt, hogy alig vártam, hogy indulhassak. Az történt ugyanis, hogy előtte természetesen egyeztettem velük telefonon, milyen állapotban kell odavinnem a csavarokat. Olajos-zsíros nem lehetett, tehát az összes csavart, anyát és alátétet egyenként mostam el kisecsettel és benzinnel, aznap már nem gyújtottam rá, olyan benzinszaga volt a kezemnek.
Kérdeztem, rozsdás lehet? Hát, kicsit lehet. Jó, ezek az én értékrendem szerint kicsit rozsdásak, tehát odavittem. Az egyik srác megnézte, majd azt mondta, hogy akkor tudják megcsinálni, ha egyenként ledrótkorongozom az összeset. Mondtam, hogy ha le akarnám, nem hoztam volna ide. Nem lehet valahogy savval lemaratni a rozsdát, vagy valami más eljárás? Hát ők azzal nem foglalkoznak.
Óriási. Visszaautóztam Érdre, nyakamba vettem az internetet. Némi keresés után találtam is egy céget Érd mellett, Sóskúton, kb. 10 percnyire. Odavittem a csavarokat, megmutattam. Azt mondták, hogy persze, nem gond, meg tudják csinálni. Meg is csinálták, annyi hiba csúszott a számításukba, hogy nem sikerült mindent csavart tökéletesen lemaratniuk, ezért néhol átüt a rozsda a bevonaton. Mondták, hogy ez nekik is új volt, mert eddig használt dolgokat nem igazán horganyoztak, megcsinálják még egyszer felár nélkül, de nem akartam még egy hetet elvesztegetni ezzel, így hát elhoztam őket, ahogy voltak.
Később kiderült, az összhatással így sincs semmi baj, nagyon szépen mutat így is, de legközelebb ezzel a csavarhorganyzás dologgal alaposabbak leszünk. Ekkora már megérkeztek a hiányzó új alkatrészek a futóműhöz, illetve a Báróéktól oly’ régóta várt motyók, amiket gyorsan eltakarítottam, lealapoztam és lefestettem, hogy másnap végre elkezdhessük összerakni a futóművet.
Ez sem volt egy fáklyásmenet.
Eleve nem egy felemelő dolog a földön fetrengve futóművet összerakni, de hát mi kerestük a bajt. Az első probléma ott adódott, hogy a gyári rugó, ami visszakerült, nem rövid. Ellenben kurva hosszú. És az alsó része a felső lengőkar tetején támaszkodik, a felső meg bent a torony belsejében. Tehát úgy önmagában ha a lengőkart teszed be, a rugót nem lehet, ha a rugót, akkor a lengőkart nem. Az általunk használt, McPherson rendszerű futóművekhez tökéletes rugóösszehúzó pedig nem fért oda.
Csodálatos.
Gyorsan fellapoztuk a Coguar-bibliát, amit Zsolttól kaptunk kölcsön, ahol meg is találtuk a rém egyszerűnek kinéző, ámde legyártásában annál bonyolultabb gyári rugóösszehúzót. Nem is sikerült persze. Kicsit kezdtünk elkámpicsorodni, de aztán győzött a harci kedv, és remek innováció segítségével átlendültünk a problémán. Egy barátunk annak idején a nagypókjához gyártott rugóösszehúzót házilag, és az bizony konstrukciójában meglehetős hasonlóságot mutat a Coguar futóművel. Szóval kölcsönkértük tőle, és némi átalakítás után ezzel már be tudtuk tenni a rugót a helyére.
Innentől könnyebben ment, szépen építgettük össze a futóművet, mindent csak jelzésértékkel, hogy tolható legyen az autó, hisz a végső simításokat, és a finomabb műveleteket mindenképpen emelőn, kényelmesen dolgozva szerettük volna csinálni. A futómű viszonylag hamar össze is állt, a két kerék még messziről, hunyorítva nézve sem állt egy irányba, de megint kezdett autó formája lenni. Hamarosan eljutottunk oda, hogy két hét után újra keréken volt az autó.
Ez mind nagyon szép, de kormányozni még nincs mivel. Időközben kiderült, hogy a gyári kormányrúd vágva, hegesztve lett, ezért aztán ki kellett vennem az egész kormányoszlopot, miszlikbe szedni, és a Báróéktól kapott cseredarabbal összerakni úgy, hogy végre megint volt belülről állítható első kerék. A kormányzással összefüggésben adódott a másik probléma.
A kormánymű felrakásakor elég váratlanul ért minket, hogy az utólagosan gyártott –és nem túl szépen kivitelezett- kipufogócsőtől egyszerűen nem fér el a kormánymű. Akármit csinálunk vele, akkor sem. Röpke brainstorming után arra jutottunk, hogy futóművet márpedig csinálni kell alá, tehát nincs más hátra, az útban lévő darabot likvidálni, és később kipufogóssal gyártatni egy oda való csövet.
Persze, mivel az egész kipufogó egybe van hegesztve az elejétől a végéig, ezt csak flex-szel tudtuk megtenni…. Nem örültem, hogy vágni kell, de muszáj volt, különben nem tudtunk volna tovább haladni. Ezután már be tudtuk építeni a helyére a kormányművet, de még így sem klappolt minden, mivel a kipufogócsonk elképesztően közel van a kormányműhöz, de annyira, hogy még egy hővédő lemezt sem tudok oda gyártni.
Megnéztük alaposan a csonkokat, és azt vettük észre, hogy nem is egyezik egymással a két oldal. Van egy olyan sejtésem, hogy ez már nem a gyári kipufogócsonkja az autónak, ezért van ennyire közel a kormányműhöz. Ezért is mondtam neked a telefonban, hogy mindenképpen kell másik csonk, és mivel közben láttuk Zsolt autóján, mennyire szépen néz ki –és mennyre jó- a hengerenkénti leömlő, ezért jutott eszünkbe, hogy tehetnénk erre is olyat. Ez a történet egyelőre itt tart, de a jövő héten szeretnénk valamilyen irányba elmozdulni ezzel is, ha máshogy nem, elhívunk egy kipufogóst, hogy nézze meg, mi tud alkotni, és mennyibe kerülne.
Vissza a futóműhöz, az alábbiak már az elmúlt hét termései.
Áttoltunk az autót emelőre, és felemelt állapotban meghúzgáltuk a csavarokat, legalább szemre valamennyire emberi helyre állítottuk a kerekeket, bezsíroztuk a zsírozni való gömbfejeket – van egy csomó benne, majd ha használod, időközönként el kéne látogass zsírzásra-, finomítgattunk, az összerakáskor itt-ott lepattant szinterezést kisecsettel és fekete festékkel kijavítottuk, majd nekiálltam feltenni az új szervócsöveket. Három darab eredeti állapotában bekerülhetett a helyére, a negyediknek az egyik végét alakítani kellett, mivel a szevószivattyúd már nem a gyári.
Ez elég könnyen és olcsón sikerült, találtunk egy remek hidraulikást, aki pompásan megcsinálta, számomra nem volt annyira örömteli, hogy pont aznap csípett meg egy sz******t darázs, és miközben a csőre vártam, két akkora lódarázs repkedett körülöttem, hogy nemhogy levegőt venni nem mertem, de a vérkeringésemet is megpróbáltam leállítani, hátha baj lesz. Nem vagyok allergiás, csak rohadtul utálom, ha összecsipkednek. De végül megúsztam ép bőrrel, a cső is elkészült, gyönyörűen passzolt a helyére, már csak speciális, hozzá való szervóolajat kell szereznünk a rendszerbe, hogy ne sírjon a szervó, és kész.
Ezután elkezdtünk túllendülni a fékcsövek problámáján. Azt már tudtuk, hogy mivel az új fékerőszabályzó teljesen máshova esik, mint a régi tákolt-gányolt fékcsőelosztók, a fékcsőhosszok nem fognak stimmelni, túl rövidek lesznek, ezért újra kell hajtanunk az összeset. Tehát nekiálltunk, és kínok között kiszereltük a két előre és az egy darab hátramenő fékcsövet. Ehhez persze a kardánt is le kellett vennünk, de már megszoktuk, hogy semmi nem úgy történik, ahogy elterveztük.
A fékcsövek kiszerelése előtt még megpróbáltuk minél pontosabban meghatározni, hogy az új csövek a főfékhenger közelében milyen alakúak és mennyivel hosszabbak lesznek a régieknél, majd miután kiszedtük, lemértük őket, hozzáadtuk a várhatóan szükséges plusz hosszt, és vásároltunk 6 méter fém fékcsövet és egy fékcsőperemezőt. A nap hátralévő része a fékcsövek alakra hajlításával telt. Már itt fájtak az ujjaim, pedig a java még hátra volt.
A következő nap elkezdtük beépíteni az új csöveket, de előre hajlított állapotában persze nem mentek be a helyükre, a főfékhenger felőli végüket meg még ott a helyén kellett a végleges formába önteni, tehát rengeteget csőhajlítottam a motortérben. Igyekeztem minél szebb, minél egyenesebb csöveket alkotni, lehetőleg határozott törésekkel és kanyarokkal, hogy ne egy girbegurba kotla szarnak tűnjön az egész, de sajnos a motortérben behatároltak a lehetőségek.
Mindenki szerint nagyon szép lett, szerintem nem tökéletes, de ott a helyén egyszerűen nem tudok szebbet csinálni. Azt már nem is szeretném ecsetelni, hogy a motortérben fékcsövet peremezni mennyire felemelő érzés. Összességében három napig fékcsövet gyártottunk az autódra, a végén már nagyon elegem volt belőle, de a végeredménnyel azért elégedett vagyok.
Hát, valahol itt tartunk most.
Mint említettem, csapataink harcban állnak, de a kardán és a kormány (már) a helyén van. A sperről sajnos még mindig semmi hír, de mivel nagyon kezdem unni, hétfőn fel fogom hívni az alkatrészforrásunkat, és határozott hangú telefonhívásban fogom követelni a határok megnyitását, de ha az nem is megy, legalább a kb. 2 hete megrendelt sperrdiffit. Ezen kívül szükség van még a kipufogó rendbetételére, akár kintről rendelt leömlővel, akár itthon gyártott cuccal, a kipufogóst sehogy nem lehet megkerülni.
Fel kell tölteni szervóolajjal, le kell légteleníteni a féket, be kell állítani a futóművet, meg kell néznünk az antennát és az ablakmosót, amiket kértél. Ezeken kívül gondoltunk rá, hogy egyrészt a kocsi alján lévő automataváltóolaj-hűtés csöveit is megpróbáljuk valami emberi formába önteni, mert az a girbegurba szar, ami most alatta van, nagyon szúrja a szemünket, valamint felmerült bennünk, hogy a műszerfallal is kezdünk valamit, egyrészt zörög az eleje, másrészt elég komoly kábeldzsungel van alatta. Persze ha nagyon szeretnéd már az autót, akkor ezektől eltekinthetünk, csak folyamatosan találunk rajta olyan dolgokat, amik szemet szúrnak, és szeretnénk megcsinálni.
Ennyi lenne az elmúlt nem egészen egy hónap története, dióhéjban, az események igazán az utóbbi két hétben pörögtek fel, akkor érkezett meg végre annyi alkatrész, hogy elkezdhettünk érdemben dolgozni az autón. Remélem a jövő héten is nagyobb fejleményekről számolhatok be, ezen kívül, bármikor szívesen látunk egy villámlátogatásra, ha esetleg megnéznéd, hogy áll az autó, szívesen megmutatom, és mesélek.
További szép estét!
Sabc
Ó, és még valamit kifelejtettem. A kormányzás összerakásakor szembesültünk vele, hogy a külső kormányösszekötő gömbfejek hiába néznek teljesen úgy ki, mint az eredetiek, a gömbfejcsapjuk túl vastag, tehát soha a büdös életben nem fognak bemenni oda, ahova kéne.
Mivel nem akartunk újabb két hetet várni két gömbfejre, a két régi gömbfejet átvittük a közeli gömbfejeshez, aki még aznap felújította őket, tökéletesen. A rossz gömbfejeket megpróbáljuk természetesen visszavetetni, ha sikerül, boldogság, ha nem, akkor vettem két Mustang gömbfejet, hisz természetesen nem fogok pénzt kérni azért, amit nem építettünk be. Az mindenesetre biztató, hogy a rengeteg rendelt alkatrész közül csak ezekkel volt probléma, minden más tökéletes.
Az utolsó 100 komment: