Egy újabb adag Opeles sztori mutatja azt, hogy hazánkban őshonos fajta volt még a P1-es is. A buli napja közeleg...
Üdv!
Opeles élmény? Ó, hát kettő is van...
Az első, az gyerekkori. Akkoriban úgy nézett ki a családi autópark (1974-75 környékén), hogy nagyapámnak Zastava 750-je, apámnak Wartburg 312 de Luxe-a (a díszléces!), keresztapámnak 312 Standardja, az egyik nagybátyámnak fecskefarkas Octaviája, a másiknak egy négyajtós, kétszínű (piros, fehér tetővel) 1900-as Opel Rekordja volt. Nem tudom, milyen évjárat, de P1-es volt, olyan 1958-62 közötti lehetett. De nem volt hétköznapi autó, egyrészt mert négyajtós volt, másrészt meg 1,9-es.
Akkoriban a magyar P1 állomány 70-80%-a kétajtós 1700-asokból tevődött össze. Na, ebben a P1-esben én ültem elég sokat. Bölcsiből-oviból hozás, meg egyéb mászkálások. Eltelt több mint harminc év, de még mindig előttem van az ovális műszeregysége, meg benne a fényszóró kis zöld visszajelző lámpája. Van is kép rólunk kissrác koromból, büszkén támasztom a Rekordot. Mondjuk, ilyen kép a Wartburggal is van, pont kétszer annyi (kettő ...), mint az Opellel. Az lett a vége (szerintem bontóban végezte), hogy eltört az egyik dugattyúja, majd a kisipari öntött pótcucc sem bírta túl sokáig. Akkoriban közel sem voltak olyan lehetőségek alkatrészbeszerzésben, mint ma, pláne nem egy 20+ éves Rekordhoz, úgyhogy egy Zsiguli foglalta el az Opel helyét, amely helyett egy újat vettek. Nem a szabadpiacra került a páréves használt gép, hanem családon belül átvették.
A másik már egy frissebb élmény: sógornak volt egy Golf I-ese. 1500-as GLS, családtagként kezelt, megkímélt, ésatöbbi. Amellé vásárolt kifejezetten melós autónak egy Kadett D Caravan-t olyan 1999-2000 körül. Valami vicces 110 ezerért vette, ami akkor egy egészségesebb Lada ára volt. A klasszikus "full-fapad", 3-ajtós, 1300-as benzines kombi. Megvolt több mint egy évig, nejemmel még, mint barátnővel elég sokat mászkáltunk vele, Ő sem a Golfot kapta meg, ha menni kellett, hanem a Kadettet.
Mivel vonóhorgos volt, egyszer kölcsönkaptunk egy Skif sátras utánfutót, és azzal húztuk le Balatonra (épp nem volt horgos Wartburgom kéznél). Meg se érezte a kis 60 pacis motorja a terhet, mondjuk, azt a 220 kilós kis ketyerét nem is lett volna szép dolog megérezni. Mivel melós autó volt, a szükséges dolgokat (olaj, gyertya, stb.) megkapta, de külsőleg csak erős közepes volt az állapota. De ahhoz képest jó szolgálatot tett, míg megvolt. Úgy adták el, hogy pont valamire kellett pénz, egy ismerős meg keresett autót. A két igény találkozott, Kadett el. Nem volt egy nagy durranás az autó, de A-ból B-be eljutni kifogástalan. Én jó szívvel emlékszem rá vissza.
Hát, ennyi.
Deák Attila
