Az idén 48 éves német, Markus Östreich nem mai gyerek. Versenyzői karrierje egészen 1969-ig nyúlik vissza, ekkor lett először kategóriabajnok a német gokart-bajnokságban. 1984-től Formula Fordban indul, futamgyőzelmei mellett hatodik lett az EB-n. Egy évvel később Formula 2000-ben és a túraautó EB-n áll rajthoz, utóbbiban BMW 635 CSi-vel illetve 323i-vel. Csapattársaival, Johnny Cecottóval és Dieter Questerrel másodikok lettek a 24 órás Spa-i versenyen.
88-tól DTM, először BMW-vel (Zakspeed M3, 4. hely a bajnokságban, legjobb BMW-sként), majd Opellel. 1990-ben 24 órás Spa-i győzelem egy Schnitzer M3-assal (Cecotto, Giroix voltak a csapattársai), majd Carrera Cup, BMW gyári pilóta, mindeközben folyamatosan több bajnokságban is rajthoz áll (DTM egy EVO II-es Mercedessel) de már rendre feltűnik versenykamionban. 96-ban egy 850 T5 Volvóval is rajthoz áll hosszú távú versenyeken, de nem hagyja ki a Porsche 935 RSR-t sem. A 2002-es 24 órás Nürburgringi futamon kategóriájában második egy Porsche GT3-mal, de indul a V8 Stars-ban is.
Egy igazi egyszemélyes vándorcirkusz, egy tapasztalt, öreg róka, aki szeret mindent, aminek legalább négy kereke van és versenyezni lehet vele. Mindenféle hezitálás nélkül kötélnek állt, még úgy is, hogy ezért lekésett a sajtótájékoztatóról.
- Markus, a tavalyi szezon elején, úgy tudom, komoly gondot okozott a gázpedál-reakció. A maximális nyomatékot az 1400-1600-as tartományban adja le a motor (2200-nál van a teljesítménycsúcs), a jókora turbónak pedig idő kell, míg felpörög és maximumon tölt. Mennyire nehéz állandóan egy ilyen szűk fordulatszám-tartomány környékén autózni?
- Nagyon régen csinálom már ezt a sportot ugyan, de minden szezon elején kicsit át kell fejben állni, bevallom, szokatlan volt, de látod, a szezon vége felé aztán hoztuk az eredményeket. Rengeteg pontot szereztünk az utolsó pár versenyen, így lettem negyedik az év végén. Sok pontot veszítettem az évad elején, sok apró problémánk volt a kamionnal: eleinte hűtési gondjaink voltak, aztán a kuplung nem bírta, a fékeken is ki kellett fognunk... Komoly gond a motorral nem volt, csak el kellett döntenünk – ez tisztán a pilótákon múlik -, hogy a magasabb töltőnyomás és plusz erőt választják-e, vagy a kisebb turbólyukat és jobb gázreakciót. Azt hiszem sikerült megtalálnunk az optimális beállítást, az eredményeink is ezt igazolják.
- Ezt a motort (DXi13 Racing) 2007-ben mutatták be, azóta folyamatosan fejlesztik...
- Igen, persze, tudod a versenysport mindig a fejlesztésekről szól, ha akár egy lépést is késel, veszítesz...
- Hol tartotok most? Mennyi a kraft?
- Nem tudom pontosan, mennyit mondunk most, de olyan 1200 lóerő körül...
- És nem hivatalosan?
- Hahaha, nézd, tudod, hogy van ez, a motorvezérlő bizonyos határok között engedélyez némi játékot, ezért pontosan senki nem fogja tudni neked megmondani. Ráadásul minden pálya más-más motorkarakterisztikát kíván. Ma például ugyanazokkal a beállításokkal megyek majd, mint Donningtonban fogok... A két pálya karakterisztikája, a szintkülönbségek nagyon hasonlóak de pl. Albacetében vagy Dél-Afrikában másra van szükség... Ezen a pályán jóformán két sebességi fokozatot használok verseny közben, máshol hármat, négyet.
- Beszéljünk rólad egy kicsit. 1963-ban születtél, hat évesen már gokartoztál, aztán lényegében kipróbáltál mindent: DTM-et, túraautókat, 85-ben már második voltál Spában Johnny Ceccottóval és egy 635CSi-vel...
- Sőt, nyertünk is Johnnyval 24 órást ott, de jól mondod, amit csak lehetett, mindent kipróbáltam, minden lehetőséget kihasználtam.
- Gondolom feledhetetlen idők voltak...
- Naná, persze, a mai napig emlékszem mindenre, akkoriban még teljesen más volt a versenysport.
- Mégis, hogyan kerültél ide, a versenykamionokhoz? Tudatosan építetted a karriered, vagy puszta véletlen volt?
- Nehéz pontosan megmondani, de volt benne tudatosság, hiszen a gokartos eredményeim alapján kerültem a Formula Fordba ahonnan egy évvel később meghívtak a BMW Junior Challenge-sorozatba. Így kerültem a túraautók közelébe...
- Te is ugyanúgy vágytál a Forma-1-be, mint a többi gyorsasági pilóta?
- Ó, ma már túl öreg lennék oda, de volt rá lehetőségem. 1987-ben Silverstone-ban voltam a BMW-vel és kipróbáltak volna egy Benetton BMW-ben, de egyszerűen nem fértem el az autóban (nevetés) a hosszú lábaim miatt.
- Mi az alapvető különbség, ami miatt más vezetni egy versenykamiont, mint egy túraautót, nyilván itt nem a szemmel látható dolgok érdekelnek.
- Nevetni fogsz, de majd meglátod, hogy csak annyi, amire elsőre gondol mindenki: a súly és az üléshelyzet...
- És mi a helyzet a tapadással?
- Igen, pici különbség akad itt is, de nem akkora, hogy érezhető legyen a különbség. Mind a mai napig indulok túraautó versenyeken is, így magamról tudom, hogy tökéletes felkészülést ad egyik a másikhoz. Tulajdonképpen mindig ugyanarról van szó és mindig csak egyféleképpen lehetsz elég gyors: ha kihasználod a maximumot, amit a technika megenged.
- Hogy érzed te magad, tényleg a kamionverseny az egyik leglátványosabb, legkeményebb sorozat?
- Nekem nyilván másmilyen, mint a nézőknek, de odabent ülve ez is olyan, mint egy túraautó verseny, csak a lépték más.
- Voltak, lehettek egyáltalán példaképeid? Hiszen lassan 25 éve hajtod a kamionokat, olyan nagy nevekkel kezdted, mint Steve Parrish, Borgudd vagy Frankie Vojtisek és Gerd Körber, lényegében ezekkel az emberekkel alakítottátok, építettétek fel ezt a sportágat...
- Látod, ezért nem is autóversenyzők a példaképeim. Annál inkább az olyan emberek, mint Nelson Mandela.
- Gondolom imádod a munkád, de meddig lehet ezt csinálni? Meddig akarod még?
- Nézd, mindent elmond erről az, hogy 2006-ban visszavonultam, most pedig újra itt vagyok.
- Melyik volt a kedvenc kamionod? Most minden részrehajlás nélkül válaszolj, ha lehet :) Évekig Mercedeseket vezettél...
- Ó, hát a Super Race Truck-ok idejében azért voltak kemény dolgok, de azok teljesen más idők voltak (egészen 2006-os megszűnéséig a kamionversenyzés B-csoportja volt, iszonyatos teljesítményekkel). Azonban sosem volt ilyen autóm, mint most, ahol szinte alig kell küzdenem a technikával és igazán csak rajtam múlik egy-egy futam vége. De a legkomolyabb cucc kétségkívül a Super Race-es Mercedesem volt, több, mint háromezer lóerővel...
- Előfordul-e itt is olyan direkt csapatutasítás, mint mondjuk a Forma-1-ben?
- Figyelj, a helyzet az, hogy mi erről sosem beszéltünk. Nincs szükségünk utasításra, hiszen természetes, hogy segítesz a csapattársadnak, ha tudsz és lehetőséged van rá.
- Idén azonban hárman lesztek, így könnyebb taktikázni.
- Persze, ha így lenne, de valójában itt mindenki magáért megy, azonban biztos lehetsz benne, hogy ha te vagy az esélyesebb, akkor a csapattársad segíteni fog.
- Szóval nincs olyan, hogy rádión rád szólnak, hogy figyelj, lassítanod kéne...
- Nem, nem, nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Marcus (Bössiger, a másik pilóta) és én sem vagyunk már fiatalok és van annyi tapasztalatunk, hogy ha kell, elvigyük a csapatot a győzelemig, ahogy tettük ezt tavaly is.
- Kívülről mindig úgy tűnik, hogy öldöklő a harc közöttetek, mennyire megengedett a vállaskodás, lökdösés?
- Hahaha, tudod, semennyire, de azért előfordul olyan, hogy hárman próbálunk beférni egy kanyarba és senki nem veszi el. Ilyenkor elhagy az ember ezt-azt, de e verseny megy tovább, ezért nagyon ritkán jár büntetés.
- Osztod az elméletet, mely szerint a kamionversenyzés jobb, mint a Forma-1?
- Egyértelműen, egyértelműen. Nekünk nincs Norbert Haugunk :)
- Köszönöm a beszélgetést Marcus, találkozunk a kabinban.
- Én köszönöm, üdvözlök minden magyar olvasót!
Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy hazafelé jövet Prágától 6 kilométerre, 120-as tempónál egyszerűen elszakadt a 44 ezret futott Grand Scénic 1.5 dci vezérműszíja. Éppen csak sikerült kisorolnunk egy közeli benzinkútra. Rendkívül kedves és segítőkész Renault Truck-os kísérőnk (Mónika) érezte rosszul magát, pedig ehhez aztán sok köze nem volt. Az autó ott maradt Prágában, motorcserére várva (mert összeverte a dugattyú a szelepeket, ahogy kell), mi pedig jó pár óra késéssel egy Hertz-es Passattal értünk haza. Segítőkészségből jelesre vizsgáztak a csehek és minden bizonnyal idehaza is mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kelljen magyar kolóniát alapítanunk a közeli susnyásban. Köszi!
Mai cikkünk blogposztját olvashatták.
