Engedjék meg, hogy a szokásostól eltérően egy térképpel és egy útvonalvázlattal nyissak.
Budapest-Bécs-Stockholm-Östersund-Åre, és onnan még 45 perc buszozás, egészen a Kall Auto Lodge létesítményig, ami nem más, mint egy téli autózáshoz kiépített központ. Ennek vágok neki a parányi magyar csapat egyik tagjaként akkor, amikor minden épelméjű ember a másik oldalára fordul és alszik tovább, hétfőn, hajnali fél négykor.
Valószínűleg már sejthetik, hogy nem lehet egy rossz hely ez, lesz értelme a korai ébredésnek, majd a kétszeri repülőútnak és fagyoskodásnak a svéd hidegben.
Tán emlékeznek még, tavaly csapatunk a Mazda Open Race nevű nemzetközi versenyen a remek harmadik helyet szerezte meg, ennek folyományaként pedig most is hasonló rendezvényre hívtak meg minket a meglehetősen távoli Svédországba, hogy egy befagyott tó jegén csapassunk keresztül-kasul 19 másik autóval és a 2x2 órás verseny alatt minél több kört tegyünk meg. Ami azért annyira nem lehet rossz.
Kis különítményünk ezúttal mindössze háromtagú, az Origótól Vida Jani kollégával együtt harcolunk majd, anyánkká és kísérőnkké pedig Burovinc Eszti, a Mazda Motor Hungary marketingvezetője avanzsál ismét. Mondhatni összeszokott egy társaság, nem először utazunk már együtt, ez pedig nagy előny, ha négy napra egy messzi országba indulunk.
Minden valószínűség szerint az idén mi leszünk az egyik kevert csapat, hiszen alapvetően 5 versenyzőnek kell váltania egymást, így odakint csatlakozik hozzánk két szlovén és egy török kolléga. Előzetes megegyezés alapján egyértelműen a legtöbb versenytapasztalattal rendelkező Jani lesz a csapatfőnök, ezt ők hárman is elfogadták.
A már jól ismert, Engstler Motorsport által felkészített kétliteres, sperres MX-5-ös Mazdákkal állunk rajthoz ismét. A dolog pikantériáját a finn Black Rocket Monte Spike gumijai adják majd, 2,5-3 milliméteres szögekkel (100/65 R16) és a befagyott tó, ahol egyszerre 20 autó lesz majd a pályán.
Hétfő az utazás napjáé, kedden délelőtt tíztől egy másfél órás szabadedzés, majd tizenkettőtől háromig egy háromórás van programon, délután fél ötkor pedig maga a kvalifikáció, melyen egy mért kört kell megtennie annak, akit a csapat benevez erre. Az autókat itt négyesével indítják, 20 másodperces időközben.
Szerdán aztán 11-től 13.00-ig az első, kétórás futam, majd 13.30-tól 15.30-ig a második. Itt már élesben megy a dolog, az a csapat nyer, amelyik a legtöbb kört teszi meg a négy óra alatt. Minden versenyzőnek legalább 10, legfeljebb 30 percet kell vezetnie egy-egy 120 perces menet alatt. Este aztán eredményhirdetés és csütörtök hajnalban, három órakor kelés, indulunk haza.
Az időjárás-előrejelzés a svéd állapotokhoz képest remek időt jósol, -12, -15-fokos maximális hőmérséklettel, így - minden valószínűség szerint - nem igazán fogunk sokat dekkolni a pálya szélén.
A hóba mart jégpálya szálláshelyünktől mintegy 45 kilométerre található, így reggelente és a nap végén buszozunk majd, cserébe egy nagy, fűtött sátorban melegedhetünk és izgulhatunk a monitorok előtt, míg a motorbőgés felveri Åre csendjét.
Maga a hely amúgy minden kritérium szerint zseniális kell, hogy legyen, hiszen a világ egyik legszebb síparadicsoma és extrémsport-központja egyben, de ugye nem kell mondanom, hogy jelen pillanatban csak az autózás érdekel és az, hogy vajon tényleg olyan ihatatlan-e a svéd sör a csehekéhez képest. Természetesen - ha egy mód lesz rá - fotózok majd sliccgombszemű, világos bőrű, szép számi (lapp) lányokat is az autók által felvert hópermet mellé.
A finn-svéd-norvég csapatokkal szemben persze nem sok esélyünk van, hiszen ezek szöges gumikon élik az életüket, járókától-járókeretig mindenen az van, de kettőnk nevében is megígérhetem (Jani talán nem haragszik meg érte): mindent megteszünk annak érdekében, hogy jó helyezést érjen el a csapat és ha kenyértörésre kerül a sor, nem mi leszünk azok, akik elveszik a gázt. Ne mondják ránk, hogy csak aszfalton tudunk járni.
Igyekszem folyamatosan tolni az infót, posztokkal és a Totalcar Facebook-oldalán keresztül is.
