Nehéz időket élünk, ez kétségtelen. A világgazdasági válság után maradt romokon éppen csak éledezik az ipar. A kiesett, megszűnt cégek (és munkahelyek ezrei) után támadt űr és piaci rés tartja most életben azokat, akik idáig kihúzták valahogy. Az autóiparban - amelyik hatványozottan megsínylette mindezt - már sosem lesz olyan a helyzet, mint volt.
A hazai, nagy importőröknek sem könnyű, a kicsiknek azonban még nehezebb. Nekik szűkös a marketing-büdzséjük, nincs pénz főműsoridős reklámokra, óriásplakátokra, celebmosolyra. Ellenben sokszor - tán épp ezért - elő kell venniük a józan, paraszti eszüket. Kecskeméten például nem estek pánikba a nyakukon maradt bemutatóautóktól és használt kocsiktól.
Kellőképpen házias hangvitelű hirdetés, több, mint egymilliós kedvezmény és zárható kesztyűtartó, éppen csak a jóízlés határát súrló enyhe túlzások. Mindazonáltal egy elfogadható ajánlat. Ám ez még nem minden, az eddig márkakereskedőtől idegen, ám a köznapi kereskedésben teljesen megszokott cserealap-variánsis előkerül.
Szerintem remek ötlet volt ezt az elemet behozni a garanciális használtautó-értékesítésnél. Valahogy illik a Tata földműves/erdész/farmer célcsoportjához, így igazán olcsón hozzájuthat bárki egy-egy Telcoline-hoz, Sierrához.
Na jó, abba most inkább ne menjünk bele, valójában milyen is a Taták alkatrész-utánpótlása, sok, remek anekdotát mesélt egy évek óta ebben a bizniszben dolgozó barátom erről, mindenesetre én biztos kiterjeszteném a beszámítható cikkek halmazát. Erdészek hozhatnának agancsot, vagy egy kis zsenge vadmalac-húst, esetleg gombát, borászok értelemszerűen bort, pálinkafőzők kisüstit (drága portéka!), fogászok porcelánt... a lehetőségek tárháza végtelen.
Azt hiszem, elgondolkodom a vörös cirok-termesztésen. Ha 5000-ért veszik át mázsáját a Tatánál...
...akkor 123,74 tonnáért kapok egy Honda NSX-et. Hmmm...
