Egy békés nyári este letámasztottam házunk előtt Doxát, hátsóm hóbortos ám hűséges és halhatatlan hordozóját. Mint minden este, most is álmában rozsdállt egy kicsit és megjelelölte területét egy apró olajpöttyel. Közben biztosan megint arról álmodozott, hogy bizony európaiként ő lesz az első, aki megnyeri a Piston Cupot. Ráadásul dízelként.
Doxa nagyságra hivatott. Egész pontosan már bizonyította nagyságát. Túlélt már egy cuccolós magyar tulajt. Túlélte Lőrke barátomat, aki ugyan nagyon szerette Doxát, de számára a gázpedál digitális: ON/OFF. De legfőképpen engem is túlélt...egyelőre. Közel harminc éve teszi a dolgát. Ha nem is gyorsan, de biztosan eljut a sofőrje által kijelölt célhoz. Mindezt úgy, hogy a legbonyolultabb elektronika benne a szivargyújtó.
De ez valahogy böki a csőrét sokaknak. Egy kehes, rozsdás tofladék az út szélén. Ráadásul potenciális gyilkos! A forgalom hárombetűtlen rizikófaktorja, mert biztos csak egy fránya kontrafék van benne, amely sosem fogja megállítani. Ha mégis megállna, biztos felrobban. De az igazi közellenség a gazdája! Mikor épp nem az emberiséget és a Földet gyilkolja a vén tömegpusztító fegyverével, akkor biztos panda-pörköltet eszik, bébifóka-szőrme kalappal a fején. Mindezek tetejébe, a haladás és gazdasági növekedés kerékkötője. Már rég le kellett volna cserélnie. Jobb az öreg bontószökevénynek kenyérpirítóként újjászületni. Először csak gyöngéden kell a tulajt a haladás irányába fordítani. Csilliárdokból összekalapált marketing-kapmány keretében búgják a fülébe a THM-szirének a negédes dallámot. Hogy biztosra lehessen menni, némi extra adó itt, egy kevés túlszabályozás ott, és már haladunk is. Na jó, ez valahol rendben van, fejlődni kell, és az új autók valóban sok tekintetben jobbak. Csak én nem akarok se fejlődni, se új autót. Punktum! Még szabadon választhatok. De rémálmaimban felsejlett egy sötét jövő. Hatalmas Sweeper Robotok járták az utcákat, és minden ódivatú, korszerűtlen autót bedaráltak. Hátul meg üdítősdobozokat, törölközőtartókat, postaládákat potyogtattak ki. Egyelőre ez csak rossz álom, de ennek a sötét jövőnek a hírnöke már küldött egy levelet. Doxa ablaktörlője alatt hagyta. Még nem fenyeget! Még nem vesz el semmit! Csak felajánlja Sweeper-szolgáltatását:
Szép levél, kedves üzenet. Nagyon kedves! EMBER, EGY VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ AUTÓ! Teljesértékű tagja a forgalomnak! Nem roncs! Ez nagyjából az a fajta kedves figyelmesség, mintha odamennék egy elhízott emberhez az utcán, és azt mondanám neki:
- Van egy isteni fogyókúra-programom. Megveszi?
Érdekes üzletpolitika. Kiváncsi lennék mennyire sikeres. Mindenesetre dühítő. Valóban ez a jövő? Innen tényleg csak egy lépésre van a Robotokból ismert Sweeper. Nem tetszik. Amikor megláttam a papírt, köpni-nyelni nem tudtam. Azért ha valaki haszontalan rozsdaboglyának, útszéli roncsnak tartaná Doxát, szegény öreg vas válaszát már tudnám:
Konklúzió? Nincsen. Az autó megy, megáll, világít, dudál. Tud mindent, ami elő van írva. Nem adom el. Se használatra, se felújításra. De főleg nem bontásra.
