Egy óra harminchárom perc. Három nap minimális alvással és reggel nyolckor megint ott vagyunk. Amit azonban mára elterveztünk, azt meg is csináltuk. A tegnapi szopóroller tovább gurult, megint egy méterrel közelebb a hegy csúcsához.
Ott van minden, a helyén. Autó, motor, shop, kanapé, fények, kamerák. Már csak a polírozás és a DVD-k előkészítése, a póló elhozatal, a bögrék, matricák és pár ezernyi apróság maradt holnap fél kettőig, amikor is megnyílnak a kapuk.
Döbbenetes autók mindenfelé, vér- és izzadtságcseppek, száz meg száz liternyi szétfolyt ideg. Ordibáltunk, vitatkoztunk, csapkodtuk lélekben az ajtókat és öltünk-gyilkoltunk, de minden összeáll.
Köszönhetjük ezt persze mindenkinek, aki ma ott volt és önzetlenül segített, vagy csak egyszerűen tette a dolgát. Sokszor erőn felül, mindegy, hogy öltönyben vagy szakadt farmerben, de tolta az autót, hozta a rongyot, polírozott, takarított. Milliószor körbe-körbe.
Köszönjük, srácok, sőt. Köszönjük, barátaink! Holnap (azaz ma), megyünk tovább.
