Ha valaki 5-10 év közötti fiúgyermeket visz a Hungexpóra, érhetik meglepetések. Én speciel szívesen megnézegettem volna a Jonnesway szerszámait, de nem akartam ilyesmivel terhelni szegény Mártont, amikor annyi, de annyi érdekes dolog van itt még. Aztán másfél óra lett belőle. Először kalapálni kellett, aztán kipróbálni az összes firnyákos olajszűrő-leszedőt, végül meglett a készlet, ami olyasmi, amivel bokszmeccsen a cutman szokta elsimítani a sportoló fején dagadni készülő vérömlenyeket, de ezek valamilyen lakatosszerszámok.

Van továbbá egy Jonnesway-szabadalom, a forgatható csillagvillás racsniskulcs, amiben az a szabadalom, hogy olyan az alakja, amivel mindenféle különleges fejű csavart is ki lehet tekerni. A jobb játékhoz pedig van egy demó acéltömb a megfelelő csavarfejekkel – jelentős sikerélmény mindet ki-be tekergetni ugyanazzal a kulccsal. Miután valahogy sikerült Mártont elcsalni a szerszámos standtól, és hosszas loholás árán megszerezni a kétféle ufóembert, a hagyományos nagyfejű világoszöldet és a kisebb sötétzöldet, ami látásjavító szemüveget visel, szóval egy óra kóválygás után megkaptam a határozott bejelentést: menjünk vissza a szerszámosokhoz.

A Jonnesway magyar forgalmazója helyében megfontolnám, hogy a 2011-es Tuning Showra inkább játszóházzal készüljek: a gyerekek kalapálhassanak horpadt karosszériaelemeket, egyengethessenek dudorokat, rángathassanak lefelé olajszűrőket és cserélhessenek Volkswagen fékmunkahengereket. A célszerszám mindig izgalmas dolog, és szerintem igazi jószolgálati küldetés lenne megszerettetni a gyerekekkel a kalapálást, mielőtt végleg kihalnak az országból a jó karosszérialakatosok.