Szép? Csúnya? Tökmindegy.
Ugyanis a Ferrari 250 Testa Rossa a világ második legdrágább klasszikus Ferrarija a 250 GTO után. Állítólag nyolcmillió dollárba kerül manapság egy korai példány, már ha van belőle eladó. Mellesleg a típus háromszor győzött Le Mans-ban, ami a hajókoffernyi pénznél is izgalmasabbá teszi. Találtam is egy gyönyörűen fotózott példányt fehérben, így néz ki:
A szép és sikeres autók persze úgy vonzzák a pauszpapírt, mint a kombik hátsó ablaka a koszt. Ma a kínaiak másolnak, tegnap a koreaiak kopíroztak, előttük meg a japánok és…
…és a szovjetek. Erejét tekintve ugyan világhatalom volt a Szovjetunió, az űrben is ők voltak először, de autóból valahogy többnyire csak szánalmas másolatokra futotta nekik. Azt persze többé-kevésbé a Belsőség minden látogatója tudja, hogy a Csajka Packardból lett, a Zsiguli pedig Fiatból.
Azt azonban a legtöbben nem is sejtik, hogy a hatvanas években a Testa Rossa is modellként szolgált az orosz autóiparnak. A ZIL 112S típusjelzésű sportkocsiba a ZIL V8-as motorját építették bele, így az orrnehéz autó a gázpedált a tűzfalra szegezve 260-nal is nyargalhatott.
Egy ilyen autót talált meg az egyik szovjet utódállam múzeumában az egyik barátom.
Meg Brezsnyev Lincoln Town Carját.
És Sztálin ZISZ-ét.
Hogy a gázturbinás Pionyír 2-t ki ne hagyjam.
Kíváncsiak?
Akkor legyenek péntek reggel a Totalcaron.
Már csak egyet kell aludni.