Zsiga barátom, aki a TV Paprika Magazint csinálja, ezúttal kissé túllőtt a célon. 
Két hónapja még hagyján, hogy kitalálta ezt a kétlóerős turmixgép-dolgot, hogy daráljunk le egy kapanyelet, vagy mi, de ez a manifold destiny-prodzsekt már tényleg túlzás. El ne felejtsem, Orosz doktor szerint a turmixgépes, tejszínfröccsenős házi videónk egy amerikai pornóoldalra is felkerült, már csak azt kell kitalálnom, dicsőség-e ez. (Pontosítok: Susannah Breslin amerikai riporter pornókultúrával foglalkozó blogjára, a Reverse Cowgirlre. – O.P.)
Tehát Manifold Destiny. A Zsiga igen súlyos autóbuzi, de most rekordot döntött: olyan autós perverzióra talált, amiről még maga Orosz doktor se hallott, márpedig minden ilyesmi létezését tagadtam. Hiszen egy minden idejét az internettel elkúró, angolul jól beszélő autóbuzinak (Orosz doktorról beszélek) igen nehéz újat mutatni. Nem is számítottam a sikerre, sőt kifejezetten nem úgy kérdeztem, hallott-e a Manifold Destinyről, hanem hogy miket hallott róla. És SEMMIT! Azóta is ezt emésztem.
A Manifold Destiny kultikus amerikai szakácskönyv, ami arról szól, mit hogyan süssünk egy autó motorházában, menet közben. Különös, hogy a használt példányok többszörös áron keringenek a használtkönyv-piacon (én például első lelkesedésemben 68 dollárért rendeltem meg), de nincs új kiadás. A neten is számos recept van, úgyhogy Zsiga már kész kajacsomagokkal érkezett. Lime-os csilis csirkeszárny, sajtos krumpli, fokhagymás garnélarák.
A Manifold Destiny kiadásakor még olyan volt a legtöbb autó motorháza, mint az én Tehenemé, ami majdhogynem ideális; szinte semmi felesleges műanyag burkolat. A V-motor a két külön leömlősorral eleve két szeparált sütőhelyet biztosít. A Tehén már csak azért is jó, mert nagyon hamar üzemmeleg lesz a motor, és azért viszonylag tágas helyek vannak benne, kevés a felesleges burkolat. Mivel magát a cikket igazából a TV Paprika-újságba kell megírnom, itt most csak a fontosabb tanulságokat összegezném, ha valaki próbálkozna.
Célszerű még hideg motornál bedrótozni a kajákat.
A netes jótanácsokkal ellentétben tök felesleges a három réteg sztaniol. Egyáltalán nem baj, ha a leömlőre folyik egy kis szaft.
Viszont a 3 réteg sztaniol túl jól hőszigetel; szebben is pirulnak a dolgok, ha a kaját nem burkoljuk túl.
Az autóban semmi kajaszag nem lesz. Kívül annál durvább.
Járó motorú autóban a forgó alkatrészek miatt tényleg ésszel nyúlkáljunk.
A különböző csövekre mindent könnyen fel lehet akasztani drótokkal.
Egy tízéves japán benzinesben semmi mellékízt nem kapott az étel.
Minél közelebb az ételt a leömlőhöz, ami 200 fok, a legáltalánosabb sütő-hőmérséklet körül van.
Hihetetlen, de többször megálltam méricskélni: dugóban, járó klímánál se lesz pokoli meleg a motorházban. A legtöbb alkatrész marad 50 fok körül.
Semmi nem mozdult el, pedig a csirkeszárnyat drót nélkül tömtem egy résbe.
Semmi se folyt ki, de mondom, a három réteg alufólia szerintem sok.
Az eredeti recepteket mérföldben adják meg, de szerintem felesleges km-be átszámolni. Inkább az üzemóra a mérvadó: nagyjából egy óra alatt nagy baj nem történhet. Biztos, hogy érdemes kísérletezni.
Az amerikaiak tényleg idióták, de mire mennénk nélkülük?
