Szardínia szigetén jártunk Benjivel, a mókás operatőrrel, hogy megírjuk (-jam) és letévézzük az új Ford Mondeót. A tévézés egyik része a fahrt – illetve inkább Fahrt, mert német eredetű szó –, és utazást jelent. Meg olyan kameramozgást, melynél a kamera helyet változtat. A filmesek gyakran használnak fahrt-sínt, azon tologatják a fahrtkocsit, amin ül az operatőr a kamerával.
A Megasztár stúdiójában is volt fahrtkocsi, a kocsitologató valami döbbenetes summáért tologatott, mert állítólag ez filmes meló, amit jól fizetnek. Mindegy is, mellékszál, meg nem is sajnálom tőle, csak csodálkoztam.
Amikor egy-egy autót mutatunk be menet közben, úgy szoktunk fahrtolni, hogy Benji beül a stábautó csomagtartójába, onnan kameráz, vagy ha a tesztautó seggét vesszük, kiül a stábautó oldalablakába, és próbál nem kiesni, vállán a 10 kilós kamerával 90-es tempónál. Időnként, fullosabb autóbemutatóknál a meghívó cég gondol a tévéstábokra, és segítségül ad nekik fahrtkocsit. Mi most ezt kaptuk, egy frissen átalakított Transitot. Érdekes, hogy az alumínium trepnilemezek mennyire Defendert csinálnak bármilyen autóból.
Maga a cucc nem rossz. Az operatőr szépen be is csatolhatja magát, és a két kék papucsra emlékeztető lábtartóba szerelt pedálokkal le s fel mozoghat. Közben egy kábelen az utastérbe is bemegy a jel, és egy esetleg ott utazó rendező monitoron látja a képet. A tesztautóban, az operatőrnél és a sofőrnél is kurva hangos walkie-talkie van, úgyhogy a kommunikáció sem probléma.
Benjinek szakmailag tetszett, csak a saját vezetősínjét találta túl lankásnak; egy meredekebbel jobb függőleges mozgásokat csinálhatott volna. A Ford ráadásul nem bízta a véletlenre, egy Focus CC-t is átalakított, beraktak hátra egy zongoraszéket, plusz hegesztettek rá állványt. Az se tűnt rossznak, csak már nem volt pofánk lenyúlni.
Míg a kopasz angol szakemberrel megbeszéltük, hogyan menjünk, stb, sajnos nem mertem a fahrt szakkifejezést használni, hátha azt angolul nem úgy mondják, és semmi kedvem nem volt kidumálni egy ilyen idióta félreértést.