Szemétség, hogy az ilyet nem plakátolják ki rendesen. Ha az Up nem hív fel előző nap, megyek-e GWARra, tudomást se szerzek a dologról. Jóvátehetetlen lett volna kihagynom az utóbbi húsz év legfontosabb amerikai zenekarát. A This Toilet Earth című lemezük borítóját még a hasamra is felvarrattam, hogy jobban mutasson, és az európai beszerzési lehetőségekhez mérten megvan az összes lemezük.

Érdemes megnézni a Wikipediát, ott elég részletes az anyag, a háttértörténet is szórakoztató. Budapesten viszont egy plakátot se láttam, a GWAR.net-en meg az A38-at adták meg helyszínnek, miközben a Kultiplexben volt a buli. Fizető néző max kétszáz lehetett, de inkább kevesebb. Tény, hogy eddig életemben nem sok GWAR rajongóval találkoztam, de ennél biztos többen vannak, akik utólag szúrják tökön magukat, amiért későn értesültek a dologról. Nekem azért volt szerencsém, mert az előzenekar Stereochrist szólt az Upnak, ő meg nekem, de a suttogó propaganda stadionok megtöltéséhez azért kevés.

A koncert előtt dedikáltam néhány törökszentmiklósi punk homlokát, kérésükre alkoholos filccel, remélem nem jött le. Aztán szólt egy kedves amerikai road, hogy the show begins, fáradjuk be. Befáradtunk. Akkor jött, hogy menjünk egy kicsit előbbre, a színpad felé. Előrementünk. Akkor berontott a GWAR és kezdetét vette a monotonságában is üdítő műsor. Azért kellett ugyanis előrefáradni, mert rögtön az elején levágták egy amerikai katona fejét, és spriccelt a vér.

Aztán ahogy jöttek a számok egymás után, valahogy valakinek mindig lejött a feje, és spriccelt a vér, kiomlottak a belei és spriccelt a vér, karóba húzták és spriccelt a vér, kábítószert fogyasztott és spriccelt a vér. Hitler, spricc, Jézus, spricc, Oszama Bin Laden, spricc, XVI. Benedek horogkeresztes süvegben, spricc. A spriccet lehetett sejteni, mert nem csak a kontroll ládák, de a falak is le voltak fóliázva, de ennyi folyadék mindenkit készületlenül ért. Az hagyján, hogy odabent tocsogtunk, de a csukott ajtón át kihömpölygött a lé az előtérbe, végül a kényesebb lábbelijű vendégek kedvéért székekből rögtönöztek pontonhidat az átkeléshez.

Minden számban volt valami ilyesmi, általában piros, máskor kék vagy zöld festékkel, a nézők pedig a távolabbi sarkokba húzódva röhögtek, hogy ezt nem hiszem el, micsoda beteg brigád, milyen nagyszerű buli. Egy március 15-i vízágyúzás ehhez képest tényleg semmiség, de kész szerencse, hogy időben nem esett egybe a két esemény, mert ha elkapnak hazafelé a rohamrendőrök, igen nehezen magyarázom ki, hogy csak GWAR koncerten voltam, tetszik tudni, Oderus Urungus lefröcskölt vérrel, kérem tegye el a viperát.

Miközben a taxit vártam, eszembe jutott a koncerthez legjobban illő irodalmi idézet:

„Kis csont került cicának
Nagy csont került kutyának
Így mulattunk vasárnap.”