Elsőre azt hinné az ember, a szezon már elmúlt, de tulajdonképpen vízkeresztig még bőven belefér. Most találtam meg a fényképezőgépemen ezeket a képeket, melyek 2006. december 23-án készültek. A megrendelő „nagy fát” igényelt, s bár ellenzem az egész élőfás kultúrkört, teljesítettem a megbízatást. 3 méter 20 centis volt a fa, egy kis belmagasságú lakásban így lehet megtakarítani a csúcsdísz előkeresését. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy egy kabrió a mindennapokban hasznavehetetlen, szállítani csak kombival lehet. Tévedés: nem is minden kombiba férne bele egy akkora fa, miközben az MX-5-ös raktere nyitott tetővel, vertikálisan gyakorlatilag végtelen. A fát becsomagoltattam, így bár túlnyúlt az autón (nem sokat), a KRESZ szellemében maradt a végén egy kis fityegő fehér háló, hogy figyelmeztesse mindazokat, akiknek nem szúrja ki a szemét.
Az időjárás egyébként megfelelő volt a kabriózáshoz, elég egy jó piros usánka, és kezdődhet a meghitt száguldozás a fával. Morzsa kutyámat egy kicsit nyomasztotta a kevés hely, de alapjában véve elfért. Az egésznek volt egy kis év végi vicces szívás-hangulata, akár hagyomány is lehetne belőle, karácsonyi kabriózás, vagy valami hasonló, sokkal kevésbé hideg, mint a különféle rozmárklubok jeges fürdőzései. A két ünnep között a kedvező tapasztalatokon felbuzdulva egy lapra szerelt szekrényt is hazafuvaroztam a jobb 1-en. Ugyanolyan jó, bár a fenyőfa sokkal romantikusabb.