Meglepődnek rajta, vagy sem, de már én is a Bianchival álmodom. A másfél héttel ezelőtti próbautunk előtti éjjelen azon kaptam magam, hogy valamiféle teljesen nyitott járműben ülünk Zsolttal egy olasz kisvárosban. A jármű leginkább egy városnéző vonatautó lehetett, tudják,…

„Nyári munka ’91 külföld”. Ha jól emlékszem, ez volt a címe annak a kiadványnak, ami a nagy lehetőségeket rejtette. Két évvel a rendszerváltás után, betöltött 18 évvel, frissen letett érettségi vizsgával, kész felvételivel a műszaki egyetemre, és még az…

Azután, hogy találkoztam Domsjőben a csapattal, minden eseményt posztoltak a fiúk, az érzéseinket azonban érthető módon nem lehetett. Elmondani is nehéz, kicsit olyan volt az egész, mintha egy film forogna, amiben lehetetlen módon mi is szereplők vagyunk. Nem volt azonban csapó és a jeleneteket,…

Elég sokat vártam rájuk, persze fűtött kávézóban, meg a könyvtárban, ahonnan mailt küldtem. Aztán meguntam és nekivágtam a kb. 7 kilométeres útnak gyalog. Talán erről eddig nem is esett szó, de annyira gyönyörű ez a környék, havas minden, a fjord is be van fagyva, kedves, kisebb-nagyobb, színes fa,…

A Koppenhágába tartó vonat (első állomásán szálltam át) elővárosi jellegű, a magyarországi is hasonlóan kulturált, talán csak nem ennyire újszerű. Malmö Syd vasútállomás, ahol át kell szállnom az éjszakai (Nattag) vonatra, kicsit olyan, mint Kelenföld, csak modernebb kiadásban. Zsolt átkozna, ha…

Mint már korábban írtam, három óra alvás után idegeskedve, de időben kiértünk a testvéremmel a reptérre. Izgultam, kicsit azért is, nehogy nagyobbnak tartsák a csomagomat, mert akkor pótdíjat kell fizetnem, és feladnom, pedig csak kézipoggyászt akartam vinni. Szerencsére nem volt semmi gond. Amikor…

 A szülinapommal kezdődött, amikor a rokoni kötelező kört tartottuk. Egy időre véget is ért (az aukció), hogy másnap újabb, nagyobb lendülettel folytatódjon. Akik követik az eseményeket, tudják, hogy nem ilyen egyszerű ez a sztori, Zsolt már sok mindent leírt. Hozzá kell tennem, hogy mindez egy…