Szombat délután fél egy felé indultam kifelé a Hungexpóról. Hiába volt kiírva az üvegajtóra, hogy kijárat, ott is befelé jöttek az emberek. Miután nagy nehezen kifurakodtam, megértettem, miért: kilométer hosszan állt a sor. Még, hogy a tuning nem érdekli az embereket…
A Motor Show pavilonjában kezdtük a nézelődést Rézmányi Balázzsal, majd miután megnéztük az eddig csak neten látott sisakokat és nagyot csalódtunk a sorjás műanyagok és gyenge csatok miatt, átsétáltunk az EMAT kiállítási területére. Az időutazás létezik, legalábbis a szervezők mindent megtettek, hogy az 50-es években érezzük magunkat. A bejárat mellett jobbra egyik pin up girl lakkozta a másik haját, előttünk pedig az elmúlt évek EMAT győztes gépei feszítettek részletes leírással. Ezt a későbbiekben szívesen láttam volna a másik pavilonban is. A patkányok és a rodok nagy része megállná a helyét nemzetközi színtéren is, nincs szégyenkezni valója az építőknek. Szívesen elnéztem volna még itt több gépet is, de kicsi ország vagyunk, örüljünk inkább annak, hogy ami van, az rendben van.
A tuning autók pavilonját a hátsó sarokból kezdtük. Érezni lehetett, hogy van tematika a standok. A Retró Autó Klub autói fogadtak a balunkon. Az itt kiállított, főként léghűtéses tuning Volkswagenek, Porschék nagyon kedvesek a szívemnek, mégsem időztünk sokat. Aki jár hazai ilyen tematikájú találkozókra, már javarészt ismerhette a kiállított autókat. A sétáló sáv másik oldal ott álltak az igazán mai irányzatok szerint épült autók: nagy konkáv felnik, matt fóliák, kirívó színű rejtőminták, pokoli ültetés. Sok pénz, sok munka, de nekem kicsit indokolhatatlan.
Továbbsétálva a Volkswagen csoport szinte minden típusából (még Lamborghiniből is) találtunk ültetett példányt, helyenként becsúszott egy-két dezertőr másik frontról: Peugeot 406 vagy Daewoo Matiz. A legtöbb autó a Stance Works iskola szerint épült. Valószínűleg a hétköznapokban is használják a srácok ezeket, nem tűnik nagy kihívásnak. Volt egy-két igen jól eltalált felni-ültetés-szín kombó.
Csehek is hoztak szép számban autókat, de igazán a belga különítmény jelenléte lepett meg. Szinte új, sok pénzből épült autókat hoztak, ami sajnos innen nézve nálunk még messze van. A magam részéről a csiricsáré, agyonfényezett, agyonledezett, messziről F&F stílusú átalakításokat nem tudom befogadni, de hiába nem tetszik, van akinek ez jön be. Hiába gondolnánk, hogy kevesen, a körülöttük tolongó emberek száma arról tanúskodott, hogy sokaknak ez tetszik.
Kifelé Rézmányi Balázst elhagytam parkolót fotózni és elsétáltam a rat look klub és a hangnyomás versenyre várakozók között. Előbbi nekem távol áll a klasszikus rat vonulattól (rendbe rakott, technika, ültetés, tuning, mutatós felni), de polgárpukkasztásként felfogható a dolog. Utóbbinak sosem értettem meg a lényegét. Összességében azt mondanám, hogy felesleges fennakadni a kiállítás azon autóin, amiktől kifordul a belünk, van bőven olyan is, amire lehet nyálat csorgatni.
Kattintsák végig a galériát, biztos találni fognak olyat, ami tetszik!
