Feleségem Balenója sem akarja megbízhatatlanságával feldobni az Avensistől beszürkült hétköznapjainkat. Megy, na. Pár apróságot majd még megcsinálok rajta, de azok már komfortszolgáltatások lesznek, mint a tolatóradar, amit két éve aszalunk a dobozában. Én persze csak néha könyörgöm be magam a vezetőülésbe, például amikor szerkesztőségi drag race van véletlenül.
Legutóbb viszont bepöccentem. A hátsó, esetünkben a harmadik ajtó úgy zörgött, mintha le akarna szakadni. Nézem, a rendszámkeret lötyög erősen. Az egyik füle letört, gondoltam, lecserélem másikra, mert egyszerűbb most kétszázért megcsinálni, mint hatezerért újragyártatni.
Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a megfigyelésemmel, hogy Magyaroszágon az összes kapható rendszámkeret zörög, mint az állat. Mivel ügyesen a mi rendszámtábla-méretünk olyan, hogy más országok zörgésmentes kereteit kizárják a piacról, így nincs is remény. (Az osztrák hasonló méret, az első, oldalról bedugós keretet meg is mentettem a Balenón, de a hátsót nem lehetett.)
Magyarországon hárommillió jármű van, tehát cirka hatmillió rendszámkeret zörög. Plusz pótkocsik, utánfutók és egyebek.
Kísérleti jelleggel az új keret hátoldalára a megmaradt ablaktömítő gumicsíkokból felragasztottam pár darabkát. Valami barkácsáruházban vettem, és kimaradt belőle jó sok. Úgy 3-4 milliméternyi hézagot képes áthidalni, amúgy öntapadós.
Így ni:
Aztán felcsavaroztam a helyére, és kiderült, hogy az a rohadt keret verte annyira az ajtót, hogy úgy tűnt, hamarosan leszakad az egész, és megöl egy-két járókelőt. Azóta csak a motor üvöltését lehet hallani a Suzukiban.