Mai cikkünk kapcsán bizony elgondolkodtunk egy kicsit – nyilván leginkább poénból – hogy vajon mi történne, ha az ország úgy döntene, hogy katasztrófahelyzet állt elő és éppen szükség lenne a mi járműveinkre. Sőt, továbbmentünk az elborult dolgok felé: vajon mi lenne, ha netán egy esetleges fegyveres konfliktust nem haditechnikai eszközökkel, hanem az állampolgárok rendelkezésére álló járműveivel vívnánk meg amolyan Mad-Max-módra?
Mi lesz, ha jönnének a pomogácsok? Mire megy az állam a mi vackainkkal és velünk? A nemzetközi helyzet fokozódik, esztergomi Suzukik és győri Audik a nagyszombati Kiák ellen? Grazi G-Mercedesek kontra Skodák Mladá Boleslavból? Pálinka kontra sör, benzines kontra dízel, mi megmondjuk, hol segíthetnénk!
(Figyelem, ez egy vicc, ne vegyék komolyan, a valóságban talán csak Sipos úr Transit-flottája alkalmas katasztrófavédelmi feladatokra. Őt pedig nem kell sorozni, segített önzetlenül is.)
Íme, itt a levélváltás, vágatlanul. Hasznát venné a járművednek az ország, ha szükséghelyzet adódik?
Göbölyös Zsolt:
Én azt gondolom, hogy a 127-es Fiatomat mindenképpen, mert igénytelen és keveset fogyaszt, nagy hatótávú. Menekülni ideális.
Persze a mohóság miatt a Bogarat is próbálnák besorozni, de amikor eljönnének érte, nem mondanék semmit, indítóznának, rugdosnák a gázpedált, a Dellortók telenyomnák a hengereket benzinnel és beköpné az összes gyertyát. Tuning autó nem hülyéknek való.
Én nem vezetném, mert nem tudok vezetni, ittas vagyok és kedvem sincs hozzá. Ha akarnak valamit, csinálják ők. Elég adót fizetek.
Sipos Zoltán:
Egyértelműen a Sivatagi Patkányra tarthatnának igényt. Amikor csapataink ellentámadásba lendülnek, és az ellenséget egészen valamelyik nagy sivatagig kergetnék, a gyorsreagálású hadtestek támogatására kitűnően alkalmas lehetne. Korábbi tapasztalatok alapján a Sierra nem csak a homokos, de a kavicsos terepen is otthon érzi magát, igaz, ott csak lendületből tud mozogni. Na de ez nem lehet gond, a jól képzett magyar csapatok úgy hatolnának az ellenséges területek mélyére, hogy csak tankolni állnánk meg, ott meg már csak nem mély sóderágy van.
Ha katasztrófahelyzet van, szintén a kombi Sierra lenne ideális, hiszen keresőkutyákat, élelmiszert, tábori rádiót, pokrócokat, bármit tudnánk a raktérben és a jól kialakított tetősínen szállítani. Jelszavunk gyorsan, bármit, bárhová, lapjával!
Perkó Rudolf:
Egy autóm van, a Transporter. Ezt minden bizonnyal be kéne szolgáltatnom. Feltehetőleg valamikor az 1980-as évek elején mentő vagy tűzoltó buszként kezdte a pályafutását, de hozzám már 9 fős személyautóként került. Ebben a formájában nem hinném, hogy alkalmas lenne ilyen fontos feladatok ellátására. A dízel dinamizmusából és takarékos fogyasztásából adódóan a hadtáposok között képzelem el a helyem. Az ülések kivételével rengeteg krumplit, hagymát és kenyeret lenne képes elnyelni a raktér, a konyhai felszerelésekről nem is beszélve. Ha a hadtáp egység mégsem fogadna be, talán őrállomásként tudnám még elképzelni a kisbuszt. A fűtése bika, a járó motor szinte semmit sem fogyaszt, a tolóablakok remek lőrésként funkcionálnának. Ha így lenne, akkor nem ártana beszerelni az évekkel ezelőtt megvásárolt, a hátsó üléssort ággyá alakító nyitószerkezetet. Fő a kényelem.
Bende Tibor:
Most akkor ne is vegyek buszt?
A mostani kocsijaim közül a 190-es Mercedes alkalmas ilyesmire. Elsősorban légvédelmi célokra, mivel a bal oldali fényszórója az eget pásztázza, mióta totálkárosra törte egy kisbuszos. Keveset eszik, megbízható, olcsó. Akár vissza se hozzák.
Csikós Zsolt:
A Bianchit? Ne röhögtess, a legnagyobb életbiztosítás lenne a túlélésre, sose jutnál el vele oda, ahol lőnek. Pár éve a feleségem az esernyő-babakocsit el akarta hozni vele, mondván, a kombiba befér, s miután kicsit kocogtattam a halántékomat, rájött, hogy csak kettétörve férne bele. Igaz, nyolc-tíz összecsukott roller esetleg belemegy - Hősök terei járőrkocsinak így megfelelne esetleg?
Az egyik állólámpás 55 lóerős, a másik 60, de hosszú az áttételezése, mindkettő 1,4 tonnás, tehát mire odaérnél velük a beszolgáltatóhelyre, már ott lenne az ellenség, mire eljutnál velük a frontra, ott már azt látnád, hogy a háború után megkezdett agrártermelésben körbeért a vetésforgó. Igaz, a használóson már előregyártott golyónyomok vannak, ami legalább a kopasz újonc-autók között emelhetné a rangját - biztos elhinnék, hogy a leningrádi csatában is szerepet kapott.
A Ponton pedig... Szintén nehéz, bár az legalább 68 lóerős, talán csapatszállításra jó lenne, hiszen elmegy 80 oktános benzinnel is. Ráadásul ha felfordítják, és kivágják az alját (és jól felhúzzák az ablakait), ladiknak is elmegy, mert úgy csónakformája van. Naja, a Ponton, ő esélyes lenne, ezért majd jól el is zárom... Vicces, a legöregebb autó a leghasználhatóbb? Rossz irányba megy a világ...
Rézmányi Balázs:
A Vinómmal maximum a tábornok pipadohányát lehetne hurcibálni két sátor között, feltéve ha ott le van aszfaltozva. A Hacsi ellemben tökéletes. Szürke rejtőszíne kiváló sziklává teszi, ködben szinte nem is látszik, így meg lehet benne bújni. Már csak azért is hihető szikla volna, mert jelenleg, így hengerfej nélkül, ugyanarra a dinamizmusra képes, mint egy darab kavics.
Lendvai Zsolt:
A Swiftet mindenképpen, hiszen magyar katonáknak magyar járművet. Kis fogyasztásával viszonylag nagy hatótávot biztosít a megfutamodáshoz.
Ha viszont nem akarunk menekülni, akkor a BMW-t. A Cápa egyéniségéhez illene egy ilyesmi fogsor-dekoráció.
Az ellenség megfélemlítése szinte borítékolható, a K-Jetronicot pedig hozzá nem értő kézzel állítgatva fergetegesen fullasztó CO-felhőt vethetünk be.
Vályi István:
Jaj, az autónk magyar rendszámos, elviszik, engem besoroznak a másik oldalra és a saját Alfámra kell célzott lövéseket leadnom? Soha, inkább átállok.
Winkler Róbert:
A Vinóval speciel kurva sok pipadohányt lehet szállítani, én legalábbis 200-as Marshall fejtől terráriumon át egyszerre két dinnyéig sok mindent vittem vele. De gondolom, a Tehénre fáj a foguk. Egyébként szívesen beszállok a hon - és katasztrófavédelembe, nem rólam mintázták a szolgálat alól kibújás szobrát. Csak nem szeretném, ha valami falábú tahó ülne bele, úgyhogy lehetőség szerint magam vezetném. Csak a Tarlós be ne szoruljon a napfénytetőbe, mert Toyotás Józsi óta tudjuk, hogy a napfénytetőt nem piszkáljuk.
Becsületesnepper:
A Csapásmérőt (Caddy), szerintem nem kell magyarázni mire jó egy teherautó, és az 1.9 SDI sose romlik el, harctéri körülmények közé vagy természeti csapás sújtotta területre igénytelenebb jószágot el sem lehet képzelni. Elmegy szinte bármilyen olajjal és nem egy Prinz motor, nincs mi elromoljon rajta.
Prokee:
A Zombit nyilván. Keki színűt nem sorozhatnak be tűzoltók, de még a villamosvezetők sem. Ráadásul ha a Sivatagi Patkányt viszik a déli frontra, akkor a Trabant mehet északra, és megoldottuk a melegedési problémákat is.
Gázálarc meg rohamsisak úgyis mindig van a kalaptartón, csak arra kell figyelni, az átadás/átvételkor Bendegúzt nehogy beszámítsák.
Éder Szilveszter:
A családból először biztos a Peugeot 205 kerülne valami igénytelen műveleti egységhez. Tekernének még egyet a torziós rugón, hogy több motyó férjen be, meg persze az állandóan lelógó kézifékkötél miatt is muszáj lenne. Bár azzal jól járnának keveset eszik és a bungiból körülbelül bármilyen folyadék beleönthető, maximum füstölni fog. Sőt még vonóhorog is van rajta, simán jól állna neki valami hordozható aggregátor. Cuccoláshoz felajánlanám a 306 Break-et, ledöntött hátsó ülésekkel jól pakolható de akár sok ember is befér ha muszáj. Bár azt nem gondolom alkalmasnak ilyesmire, de mondjuk valami önjelölt Bruce Willis kirúghatja a hátsó üveget és akkor egész jól lehet hátrafelé lövöldözni.
Görgei Lilla:
A Mazdám elterelő hadműveletekre tökéletes választás lenne a motorból és a futóműből jövő sivító, cicergő, kattogó és puffanó hangok miatt. A tetőkárpiton található kólarobbanás-pöttyök szolgálhatnak támpontként, ha gondot okoz a navigáció. Ha a motor végképp beadná a kulcsot, lábbal még mindig lehet hajtani, mert pont megfelelő helyen van a lyuk a padlólemezen. Ha mégsem szeretnénk lábbal hajtani, az oldalára fordítva a lyuk funkcionálhat lőrésként. Ha már végképp használhatatlanná válna, a belőle kinyerhető jelentős mennyiségű rozsda biztosan jól jönne vegyi fegyver előállításához.
Koncz János:
A Trabant Trampet, nyilván. Kicsi, gyors, erős, és olyan masszív, hogy ha nekimész vele egy betonelemekből épült blokádnak, meglátod, mi történik, amikor az áthatolhatatlan fal találkozik a megállíthatatlan erővel. Ideális támadójármű, menekülni meg ki akarna? Az már csak apró bónusz, hogy barát-ellenség azonosító berendezés (régi, kommunista nevén keresőlámpa) is van rajta.
Stump András:
Radikális pacifistaként minden hatalmamban álló módszerrel szabotálnám autóim besorozását, ha fegyveres konfliktusról volna szó. Ha valamire használnám őket, az a tiltakozás lenne, mondjuk az Oktogonon sötétedés után felgyújtás formájában, hogy ne tudják őket közvetetten vagy közvetlenül emberölésre felhasználni.
Amennyiben viszont katasztrófahelyzetben tudnék segítséget nyújtani, örömmel tenném önként is, Rozinak például remek terepjáróképességét és vonóhorgát lehetne kihasználni, csempésztankjával és mindenevő motorjával súlyosbítva. A BMW-met pedig, ha végre elkészül, a katasztrófaelhárító brigád gyermekeinek szórakoztatására, amíg távol vannak a szülők. A Shitgunnal válthatnák egymást, amíg az egyiken hátsó kereket cserélünk, bohóckodhatnánk a másikkal.
Vályi István:
BTW, ha annyira szükségük lenne a Toyotára, akkor vigyék, meg kéne rajta csinálni ezt-azt, legalább nem mi szopunk vele, aztán nagy kárt tenni benne nem tudnak. Mondjuk gyermekszórakoztatásra tökéletes lenne.
