„Azért a 88 ezer euró egy Transporterért már az elmebaj kategóriába esik. Láttam már eredeti, nem restaurált és gyönyörűen megőrzött példányt pár éve, annak az ára 30 ezer volt és sokkal jobban nézett ki.”
Ezt a kommentet Karlmann felhasználó írta Sipos Úr mannheimi veteránbörzés beszámolójához. Pontosítanék, ez nem egy mezei T1, ez egy Samba. De mitől kerül egy Samba több, mint 25 millióba?
Az egész Transporter történet ott kezdődött, hogy egy Ben Pon nevű holland kereskedő elkezdett Bogarakat árulni Németországon kívül. Rá egy évre Porschékat is. Aztán gondolt egyet és áthajózott egy szállítmányt a tengerentúlra. Képzelhetjük, hogy nem volt rossz üzlet. Ben Pon pedig ingázott Németország és az USA között. Egy alkalommal, mikor a wolfsburgi gyárban járt megakadt a szeme a gyáron belül használt, Bogár alkatrészekből eszkábált áruszállítókon, a Plattenwageneken. Gondolkozott egy kicsit, aztán a jegyzetfüzetébe gyorsan felskiccelte ezt:
Most már mindenki sejtheti, hogy mi a történet folytatása. Ben Pon megmutatta az ötletét a Volkswagen vezetésnek, akik rá is bólintottak, hiszen amihez eddig a holland üzletember hozzányúlt, az arannyá vált. 1949-ben gördült ki a gyár kapuján az első Transporter, hivatalos nevén a Typ2 (A Typ1 a mindenkori Bogár, a Typ2 a mindenkori Transporter, ezen belül vannak T1,T2,T3, stb. generációk). A műszaki tartalom nagyrészt a Bogárból jött: farmotor, léghűtés, torziós futómű. A kezdeti tervekhez képest kellett egy keveset finomítani, ugyanis az egyenes homlokfal akkora légellenállást jelentett, hogy a 30 lóerős kisbusz szinte használhatatlan volt. Mivel hajlított üveget még nem tudtak gyártani, ezért csak egy megoldás maradt: kettéosztották a szélvédőt, a lemezbe pedig belehajlították az ormányt. Ezek a tulajdonságok azóta a T1 jellegzetességei, sokszor osztott ablakos, vagy ormányos busznak is hívják (németül: Zwilling, angolul:Split Window).
Kezdetben áruszállítót (németül:Kastenwagen, angolul: Panel Van), egy üléssoros platóst (németül: Pritsche, angolul: Single Cab), két üléssoros platóst (németül: DoKa, azaz Doppelkabine, angolul: Double Cab), és személyszállító kivitelt gyártottak belőle. A személyszállítókat az ablakok száma alapján szokás megkülönböztetni: volt 11 és 1951-től 23 ablakos T1, ez a Samba. Jellegzetessége a hatalmas rongytető, és a mellette két oldalt elhelyezkedő 4-4 plexi ablak, és az előre nyíló Safari-ablakok. De nem csak ennyi különböztette meg a többi T1-estől, hanem ez úgynevezett DeLuxe kivitel volt. Ez kétoldalt, és az orr részen végigfutó króm dísz, króm lökhárítók, króm VW logó és rádió.
A hatalmas, pajtaajtóra emlékeztető motortérajtóval rendelkező Transportereket, azaz a Barndoorokat 1955-ig gyártották. Az ekkor eszközölt ráncfelvarrással kisebb lett az ominózus motortérajtó, fix indexek kerültek az első fényszóró fölé, elöl kapott egy kis túlnyúlást a tető, egy légbeömlővel az utastérbe, és nagyobb hátsó lámpákat kapott a Transporter. Megjelent a 13 és a 15 ablakos kivitel. Utóbbiból készült Samba változat is, ahol elhagyták az F-oszlopon lévő ablakokat. A DeLuxe kivitel 11 ablak fölött rendelhető volt. A mindenkori amerikai piacra vitt T1-eseket a korlátos lökhárítójukról lehet megismerni. A T1-et 1967-ben váltotta a T2a, hasonló technikával, de már egy darabból álló szélvédővel ormány nélkül és oldalsó tolóajtóval.
Visszatérve a kiindulási ponthoz: mennyibe kerül ma egy T1? Mivel a hippimozgalom egyik jelképeként hatalmas figyelmet kapott az autó és a léghűtéses VW-tuning a világ egyik kedvence is, átlagos veterán kisbuszoknál jóval magasabb ára van. Felújítandó állapotban 4 és 10 ezer euró között mozog az áruk, ezután pedig kiviteltől és állapottól függően emelkednek az árak. 20 és 30 ezer euró között már szépen felújítottakat lehet találni. Kivéve Sambát. Azok jellemzően több mint 80 ezer eurós áron mennek. Végezetül egy csodálatos video a 17 jobbkormányos Barndoor Samba egyikéről.
Thanks Mr. Ben Pon!
