Sosincs könnyű dolgunk, amikor két vagy több autót próbálunk meg egy képbe hozni. Egyrészt nem egyszerű (még manapság sem) elfogadható példányokat találni és ha mégis sikerül, akkor jön a sakkozás a tulajdonossal.

Ami persze érthető, hiszen ahogy mi, úgy a tulajok sem szeretik, ha nyaggatják szeretett autóikat. Ezért az ilyen forgatás mindig az óvatosság jegyében zajlik: mi figyelünk, nehogy kárt tegyünk, a tulajdonos imádkozik. Van némi feszültség a levegőben, az autó, a gép mindennél fontosabb, bevallom őszintén, hogy én nem is szeretem az ilyet, leginkább azért nem, mert bármilyen pöpec is a gép, bármennyire is figyelünk minden zajára-gondjára, törvényszerű, hogy valami történik. Ha más nem, akkor egy defekt, egy kiakadt gázbovden vagy bármi. Más autójának vezetéséhez mindenképpen nagy önuralomra- és kontrollra van szükség. A legnagyobb veszély ilyenkor abból adódik, hogy a hibátlannak mondott autó valóban az, de leginkább gazdája számára, aki ismeri minden apró trükkjét, ami már számára rutin, ezért említésre méltónak sem tartja, és nem is várhatjuk el tőle, mi is ilyenek vagyunk.

Szerencsére Ákos, az Orrmotoros Porsche Klub elnöke nem szívbajos srác, ráadásul - eltérően azoktól, akik divatból és menőzésből youngtimereznek - ő maga szereli autóit és meglehetősen komoly szaktekintélynek számít porschés körökben. Az ilyen emberrel aztán öröm dolgozni, nem hozza ki a sodrából egy leugrott ékszíj, egy morgó kerékcsapágy, látja a megoldást. Szép nap volt, az biztos. Lehet, hogy az orrmotoros Porsche nem olyan klasszikus, mint a 911, de óriási hiba lenne azt gondolni, hogy ettől rossz. Mert nem az.

Winkler héjaként csapott le az ezernégyes BMW-re, meg is rágta alaposan és a végeredmény? Láthatták-hallhatták: nem kell csillió lóerő ahhoz, hogy jót autózzon az ember, az egyes sorozat pedig még fényezetlen kilincsek nélkül is remek alap.