Egy Yamaha X-max 400 tesztje miatt péntek este ronggyá áztam Milánóban, így másnap hihetetlenül jól esett a napfény a Comói-tó partján. A lombardiai vidék gyönyörű: hegyek, víz és büszke természet keretezi a hangulatos házakat.
Az ebéd utáni kávémhoz tették ki ezt a cukrot, amit már majdnem föltéptem, mikor megláttam rajta a képet: a legendás tóparti autóverseny, a Raci Como Trofeo Cal d'Intelvi régi plakátja volt rányomva. Azonnal Hege barátom jutott eszembe, aki ilyen kis kávéházi cukros tasakokat gyűjt. Egy nagy tálban tartja őket az asztal közepén, de nem őrzi szigorúan, hisz szívesen főz kávét a vendégeknek, szívesen ad bármelyik édesítőszeréből.
Természetesen bevágtam a motorosdzsekim zsebébe, hogy kicsit meggyűrve hazajöjjön velem. Most az irodában szépen lefotóztam, majd borítékba tettem – remélem a vámosok nem nézik majd heroinnak és bontják fel egy laborvizsgálat során. Egy ilyen tárgynak a barátomnál van a helye: nem csak a cukrot szereti, hanem a régi olasz versenyautókat is.
