1974. Az pontosan 38 évvel ezelőtt volt és ha tudnak, gondoljanak vissza, vajon milyen autók alkották az utcaképet akkoriban? Bárhol a világon, nem csak nálunk. Mi után fordultak meg az emberek? Mondjuk egy Mk.2-es Capri, egy-egy dobozforma izomautó vagy kólaüveg-Corvette? A Porsche 911 vagy a Ferrari 365 GT4 BB már szinte ufónak tűntek.
És akkor egy olasz karmester fia - aki az egyik legzseniálisabb formatervező evör - ismét döbbeneteset alkotott. Egy kozmoszból érkező, szinte értelmezhetetlenül ékforma dolgot. Ezt:
Persze használhatatlan volt, ezért kapott pár légbeömlőt és nyílást, ne fűtse túl magát. És így talán még durvább, abszolút tájidegen és ufószerű lett. Marcello Gandini előtt térdre kell esni még ma is, a Miura és Countach - legyenek bármilyen rossz autók a szakértőkés hozzáértők szerint - mindig és mindenkinél azonnali birtoklási vágyat váltanak ki. Megveszi, aki megteheti, még akkor is, ha tudja, hogy rásüti a bőrdzsekit a hátára az iszonyatosan meleg motor, hogy a fekvőrendőr, a tolatás mindig kihívás és akkor is, ha nem látni ki belőle semmit.
És akkor döntsük el a frissen kirobbant szerkesztőségi vitát: Gandini formaterv az E12-es BMW vagy Paul Bracq? Rézmányi kollégának maga Paul állította, viszont a hivatalos források is a Bertone-stúdiót és az ifjú Gandinit említik.
Ez pedig a film, melyet könnybe lábadt szemmel néztünk végig Csikóssal csütörtök délután, a nap vége felé...
When Outrageous Was Possible from Petrolicious on Vimeo.
